„Centromer” változatai közötti eltérés

A '''centromer''' az [[eukarióta]] [[kromoszóma]] olyan régiója, ahol a [[kinetokor]] összekapcsoldikösszekapcsolódik. Lényegében a centromer a [[kromoszóma]] közepe. Ebbe a pontba tudnak kötődni a húzófonalak a [[mitózis]]ban a húzófonalak, melyek elválasztják egymástól a testvérkromatidokat.

A legtöbb [[eukarióta|eukariótában]] a centromernek nincs meghatározott [[DNS]] szekvenciája. Nagyrészt ismétlődő szakaszokból áll, ahol a szakaszok hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Emberben, a centromerikus ismétlődő régiót &alpha-szatellitának nevezzük. Azonban vannakVannak funkcionáló centromerek ilyen szatellita nélkül is.

Az [[epigenetika|epigenetikus]] öröklődés nagy szerepet játszik a élőlények centromerjének specificitásában. A leány kromoszómákleánykromoszómák ugyanazon a ponton fognak összekapcsolódni, mint az anya kromoszómákanyakromoszómák. Ritka esetben emberben, neocentromerek formálódhatnak a [[kromoszóma]] új helyein. Ennek valószínűleg az eredeti centromer inaktiválódása az oka, mivel két centromer egy időben a [[mitózis]]ban [[kromoszóma]] törést okozna.

A centromer [[DNS]] általában [[heterokromatin|heterokromatikus]]. A [[kromatin]] szerkezetét tekintve pedig a [[H3]] [[hisztont]] a CENP-A helyettesíti, ami egy cetromer specifikuscentromerspecifikus variáns. Ezen [[fehérje]] jelenltejelenléte szükséges a [[kinetokor]]ok összekapcsolódásához, illetve az [[epigenetika|epigenetikus]] öröklődésben is szerepe van.

Az [[élesztő]] ''[[Schizosaccharomyces pombe]]''-ban (és más eukariótákban is) a centromerikus [[heterokromatin]]hoz [[iRNS]] kapcsolódik. A [[Caenorhabditis elegans]] féregben és néhány [[növény]]ben nem a centromer az állandó húzófonál -kötődési pont, mivel ezekben a [[faj]]okban diffúzan bárhol képesek kialakulni a [[kinetokor]]ok.