„Megye (közigazgatási egység)” változatai közötti eltérés

A [[Czuczor Gergely]] és [[Fogarasi János (nyelvész)|Fogarasi János]] szerkesztette és írta ''[[A magyar nyelv szótára]]'' a ''megyé''t a ''megy'' szóból származtatja. Megemlítik, hogy „E&nbsp;szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelikjelölik ki, innen e szó gyöke a ''megy'' ige (valamint a ''járás''é ''jár''), s a megyének kijelölése csakugyan ''határjárásnak'' mondatik.”<ref name=":0">Czucor–Fogarasi 1867, „megye” szócikk</ref> A szláv eredetet cáfolják: „Szerb nyelven ''metya,'' tótul ''medza'' szintén határt, közeget jelent, de ezek rokonaikkal együtt vagy a magyar ''megye'' szóból, vagy a latin ''medium''ból eredtek, melynek ''meo'' gyöke közös a magyarral, mert ''medium'' am. ''intervallum pro meando,'' átmenni való közeg. A szláv nyelvekben ezen gyök nem ismeretes.”<ref name=":0" /> Vagyis a környékbéli szláv elnevezések lehetnek az átvételek – a magyarból. Czuczor és Fogarasi azonban többszörösen téved, mivel egyrészt a magyar ''megy'' ige a ''men-'' tőből képezi a származékait (pl. ''menés''), ezért a ''megye'' szó nem kapcsolható össze a ''megy'' igével. Másrészt a ''medium'' a latinon belül sem származhat a ''meo'' ige gerundiumából, hanem egy ettől független indoeurópai tő folytatása. Harmadrészt a szláv szavak is ugyanennek az indoeurópai tőnek az önálló leszármazottai, amely minden szláv nyelvben ismert a várt (és nem kölcsönzött) hangalakban, nemcsak a környezőkben; már a magyar honfoglalás előtti ószlávban is adatolt mint ''межда'' (mezsda). Továbbá az érintett szótő minden szláv nyelvben kiterjedt szócsaládot ad, így a Czuczor–Fogarasi terminológiája szerint is gyöknek minősülne. Megjegyzendő, hogy a megfelelő szó szerbül nem ''*metya'', hanem ''međa'' (kb. megya).