Atyja biró volt; a polgári iskolát szülővárosában végezvénvégezte, majd iparos lett és atyja üzletében tanulta a kötélverés mesterségét. 1848-ban mint nemzetőr, atyjával együtt részt vett a szabadságharcban; 1863-ban átvette atyja üzletét, melyet az 1870-es évekre világszínvonalú, 70-80 munkással évi 2500-3000 mázsa kenderkötelet gyártó kenderfonó, szövő- és kötélgyárrá fejlesztett. A gyár az árvíz alatt összedőlt. 1876-ban és 1883-ban a kormány megbízásából a kender termesztésének és földolgozási módjának tanulmányozása végett Olaszországba utazott.
Már az 1850-es években megkezdte a lapokban Szeged és a hazai ipar érdekeit képviselni; írt a Hölgyfutárba[[Hölgyfutár]]ba, [[Vasárnapi UjságbaUjság]]ba (1859. 1860. 1876. 1879.), Politikai Ujdonságokba s Gyakorlati Mezőgazdába (1874). A [[Pesti NaplónakNapló]]nak, Magyarországnak és Honnak rendes munkatársa és vezércikkirója volt. Tevékeny részt vett a Szegedi Hiradó megindításában (1858) és a szegedi hirlapoknak rendes munkatársa. Irt az István bácsi Naptárába is (1868)
1878-tól a [[Függetlenségi Párt]] országgyűlési képviselője volt.
