[[Salernoi Roger]], Antiochia hercege [[1119]]-ben a [[Saonei Robert]]nek adományozta, azonban a vár igazgatása inkább Bizánci hatáskörben maradt, minthogy a Templomosoké avagy a Johannitáké lett volna.
A keresztesek a már meglévő, ([[976]]-ban épült) bizánci kori alapokra építették a későbbi várat, a magas kőfalakat, a védőbástyákat és mély várárkot is vájtak a sziklákba. A keresztesek falain a kurd származású [[Szaladin]] (YusufJuszúf SalahSzaláh alad-DinDín Ibnibn AyyubAjjúbí) szultán seregei vágtak rést [[1188]] júliusában és szabadították fel négy hónap ostrom után. A citadella erről a győzelemről és Szaladin, az iszlám nagy hőse iránti tiszteletből kapta jelenlegi nevét [[1957]]-ben. A 13-14. században legalább két fázisban megerősítették a várat, az új muszlim uralkodó [[QalawunKalávún szultán]] mecsetet, elegáns palotát építtetett udvarral és fürdőkkel, a vár komplexumvárkomplexum szívébe, majd később egy medreszmedresze is épült hozzá.
NasrNaszr alad-Don ManguwirisManguvirisz emír családja irányította a várat [[1272]]-ig, amikor átengedték BaibarsBajbarsz Mamlukmamluk Szultánnakszultánnak.
[[1280]]-ban SonquorSzunkur al-AshgarAsgar, Damaszkusz ex-kormányzója elfoglalta a várat, de hét évvel később a Mamelukmameluk szultán visszaszerezte egy ostrommal. Ahogy a béke visszatért a vidékre az erőd használaton kívüli romjait a dús növényzet elfedte.
