„Supinum” változatai közötti eltérés

A '''supinum''' a [[latin nyelv]]ben a [[főnévi igenév]] egyik fajtája, az ige negyedik személytelen alakja a másik két főnévi igenév ([[infinitivus]], [[gerundium]]) és a [[Melléknévi igenév|melléknévi igenevek]] mellett. Az igében foglalt cselekvés, történés [[célhatározó]]i, illetve [[tekintethatározó]]i alakját fejezi ki. Az igék szótári alakjának ''(a verbo)'' utolsó tagja, amelyből számos más alak levezethető (pl. a ''participium perfectum passivi,'' múlt idejű melléknévi igenév).

 

 

A határozói esetű alak hosszú ''-u''-ra végződik, és tekintethatározót fejez ki: ''laudatu,'' kb. ’dicsérés tekintetében, dicsérésre nézve’. Egyik példája a magyarban is használatos ''horribile dictu'' kifejezés (’még kimondani is szörnyű’, szó szerint „kimondásra nézve szörnyű”).