„Jang Csen-fu” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
korr |
|||
1. sor:
{{személy infobox}}
'''Jang Csen-fu''' (
{{idézet2|A tajcsicsuant nem egy ellenfél ellen, hanem ezer ellen lenne érdemes tanulni.|Jang Csen-fu}}
11. sor:
Jang Csen-fu gyermekként állítólag nem szeretett a tajcsicsuannal foglalkozni, de mert apja őt és minden testvérét szerette volna bevonni a tanulásba, korán beavatást kapott a harcművészet mindennapi gyakorlatába. Ez a gyakorlás később az életmódjává vált, fiatal korában egyre keményen dolgozott azon, hogy minél jobban szakértőjévé váljon apja harcművészetének: gondosan tanulmányozta annak minden oldalát, télen-nyáron, minden körülmények között edzett, és naponta kitartóan fejlesztette a harcművészettel kapcsolatos készségeit, képességeit. Végül ünnepelt és hírneves harcművész lett, akinek a nevéhez és személyéhez a legkülönfélébb legendák fűződnek.<ref name="ReferenceA"/><ref name="ReferenceC">Havasi András: A Taijiquan elmélete és filozófiája (Lunarimpex, 2003.)</ref>
Jang Csen-fu, annak érdekében, hogy a kínai igények változó elvárásainak megfeleljen, apja úgynevezett „középső stílusát” átalakította a szélesebb körök által is könnyebben gyakorolható formává. Évek alatt kialakította az azóta nagy stílusnak nevezett formát, ami ma a „Jang stílusú tajcsicsuan” legismertebb irányzata. Abban az irányzatban, amit élete vége felé tanított, a mozdulatok nyitottak, szélesek, egyszerűek és közvetlenek, valamint ebből kifolyólag gyakorlatiasabbak és harcművészeti értékben is hatékonyabbak. A testtartás összeszedett és pontos, mindvégig egyenletes marad a mozgásban. A mozdulatok elegánsak, áramlóak, egyenletes sebességűek, hiányoznak belőlük a csen-stílusban (chen) meglévő ugrások és dobbantások, valamint a hirtelen történő gyors mozgások. Egyesítik a keményet és a lágyat, a könnyűt és a nehezet. A Jang Csen-fu által létrehozott formát magas, közepes és alacsony állásban egyaránt végre lehet hajtani, tehát a gyakorlat nehézsége a gyakorló képességétől, adottságaitól és lehetőségeitől függően szabályozható, valamint könnyen igazítható a gyakorlás és a megértés
szintjéhez. A formában megtalálhatóak a támadás és védekezés technikái, valamint alkalmasnak tartják a test megerősítésére, az egészség fejlesztésére és betegségek gyógyítására.
26 ⟶ 25 sor:
4. A ''fejet és a gerincet egyenesen, kiegyensúlyozottan kell tartani'', hiszen annak érdekében, hogy az életerő a fej tetejéig felemelkedjen, a fejnek emeltnek kell lennie és súlytalannak. A fej nem fordulhat vagy billenhet el anélkül, hogy az egész test ne mozogna. A gerincet egyenesen kell tartani, hogy a ''csí'' és az ''í'' (yi, ''tudat'') találkozzanak a fejtetőn, a testet könnyűvé és fürgévé téve. Fordulásnál a keresztcsontot mindig függőlegesen kell tartani, másképp a tartás instabillá válik.
5. A ''csípő és a derék a testmozgás tengelye'', ezért egyenesen kell tartani, de hajlékonyan, minden irányba könnyen
6. A ''kapd el a madár tollát'' mozdulat testtartása olyan, mintha két ember fát fűrészelne egyszerre: ha az egyik megáll, a másiknak is meg kell állnia. A ''lökő kezek'' gyakorlatban ugyanez érvényesül, nem állhat ellen egymásnak a két fél, hanem egymás mozdulatainak
7. A ''kezeket sosem szabad céltalanul, ernyedten tartani''. Ha a test laza, könnyű és fürge – akkor a kezeknek jelentése lesz.
36 ⟶ 35 sor:
9. ''Különbséget kell tenni a belső és a külső energia között'': a külső energia az izomzatból jön, a belső erő a csontokból. A belső energia lágy, rugalmas, aktív; a külső kemény, rugalmatlan, halott. Ha egy íjász kilő egy nyilat, a feszülés a fontos, nem pedig a nyíl. A lábtól a csípőig a testet egy egységként kell kezelni, amiben az energia összpontosul.
10. A puszta kezes formagyakorlatban úgy az egyensúlyt mindig úgy kell
11. A ''lökő kezek'' gyakorlatban érzékelni és ismerni kell az ellenfél technikáját. Meg kell különböztetni a valódi támadását a cseltől; ha védeni kell, nem szabad túl messzire menni, s ha visszavonulásra kerül sor, nem szabad az ellenfelet túl közel engedni.
| |||