„Tartesszoszi nyelv” változatai közötti eltérés

A ránk maradt feliratok rendeltetése és a szövegek jelentése még ismeretlen. Az ibér írás egyik változatát használták, míg a másik kettőt az [[Ibér nyelv|ibér]], illetve a [[keltibér nyelv]]ű feliratokon alkalmazták, amelyek a tartesszoszitól eltérő nyelvek voltak.

A leghosszabb szöveg 74, a legrövidebb pedig 13 írásjelből áll (néhány példa: <small>NARKENTI</small>, <small>UARBAN</small>, <small>BARE</small>, <small>OOROIR</small>, <small>SOLOIR</small>, <small>UURSAR</small>, <small>ARKUIOR</small>, <small>TIRTOS</small>, <small>AKOLIOS</small>, <small>ROKOLION</small> stb.). Vannak bizonyos, hasonló szóalakok (pl. <small>NARKENTI</small>, <small>NARKENII</small>, <small>NARKENAI</small>, <small>NARKEN</small>), amelyben némely kutató [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] nyelvű ragozott alakokat vélt felfedezni, azonban további – mondattani jellegű – bizonyítékok hiányában érdemi következtetések nem vonhatóak le. Az indoeurópai jellegű személynevek (pl. <small>AKOLIOS, TIRTOS</small>) kisebbségben vannak a teljesen más típusú személynévszerű alakokhoz képest; a nyelvterületre vonatkozó későbbi, latin forrásokból származó adatok pedig cselély számúak és ellentmondásosak.

A hely- és személynevekben megkülönböztethető egy indoeurópai, valamint egy attól eltérő, ismeretlen réteg is. Mindebből tehát csak annyi végkövetkeztetés vonható le, hogy nem tudni, a szóban forgó területen valójában hányféle nyelvet beszéltek, és ezek milyen összefüggésben voltak egymással.