„Móri borvidék” változatai közötti eltérés

A '''Móri borvidék''' [[Magyarország]] 2722 borvidéke közül méretében aaz kisebbegyik legkisebb, de a híresebb borvidékek közé tartozik. Múltja a történelmi időkbe tekint vissza, azonban bortörvényünk 1996-től sorolja, ''' a borvidékhez [[Mór]], [[Pusztavám]], [[Söréd]],[[Csókakő]], [[Zámoly]] és [[Csákberény]]''' I. és II. osztályú szőlőkataszteri besorolású határrészeit'''. A [[Vértes]] és [[Bakony]] völgyében fekvő települések életében a múltban meghatározó szerepet játszott a szőlő- és bortermelés.

A [[II. világháború]]t követően hazánkban a legjobb állapotú szőlők a soproni és a móri borvidékeken voltak, de az egyéni borosgazdákra mégis nehéz idők következtek a [[beszolgáltatási rendszer]] bevezetése és az erőszakos [[kollektivizálás]] miatt. Az új termelési rend jegyében [[1949]]-ben alapították meg a [[Móri Állami Gazdaság]]ot, majd [[1950]]-ben megalakult a móri Szőlészeti Kutatóintézet. Létrejöttek a szőlőtermelést is, folytató mezőgazdaság [[termelőszövetkezet]]ek is, melyek 1960-ban Kossuth Tsz néven egyesültek. A [[szocializmus]] időszakában a Móri borvidéken a nagyüzemi szőlő- és bortermelés vált jellemzővé, emellett a szövetkezeti szakcsoportokban folyt jelentősebb mennyiségű szőlőtermesztés. Az 1970-es, 80-as években a borvidéken a szőlőművelés, feldolgozás modern [[technológia]]i hátterét, a szükséges tárolókapacitásokat és az értékesítési lehetőségek jelentős részét a Móri Állami Gazdaság biztosította. Az 1990. évi rendszerváltást követően az Állami Gazdaságot és a Kossuth Termelőszövetkezetet felszámolták, borászati kapacitásait megszüntették, így a borvidék sorsa újra a helyi döntéshozók és az egyéni gazdák kezébe került.