„A firenzei Camerata” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
A '''firenzei Camerata''' ( magyarul: ''firenzei szalon'') társaság nemesekből, jeles tudósokból és művészekből álló „avantgard” csoportosulás neve volt a [[16. század]] végén [[Firenze|Firenzében]]. A társaság egy [[Giovanni de' Bardi]] gróf firenzei házában tartott összejöveteleket, ahol művészetekről, elsősorban a zenéről társalogtak, [[Platón]]ra hivatkozva jelmondatuk: „legyen a szöveg a zene ura, és ne szolgája!” volt. Az összejövetelek [[1573]]-tól egészen az [[1580]]-as évek végéig rendszeresek voltak. A társaság ismertebb tagjai [[Giulio Caccini]], [[Pietro Strozzi]], az első librettistaként ismert [[Ottavio Rinuccini]] költő és [[Vincenzo Galilei]] (a csillagász [[Galileo Galilei]] apja) voltak.
 
A társaság egyik fő célkitűzése [[Ókori Görögország|antik görög]] [[dráma]] eszményeinek és alapelveinek felelevenítése volt. A rendelkezésükre álló forrásokból –- inkább korabeli beszámolók, mint eredeti kéziratok –- azt a következtetést vonták le, hogy a görög drámákat vagy énekelték, vagy deklamáló stílusban adták elő, megőrizve azok érthetőségét. Nagy befolyással volt munkájukra [[Girolamo Mei]] nevű tudós is aki azt hangsúlyozta, hogy a görög drámákban a szöveget énekelve adták elő és nem beszélve.