„Koronakidobódás” változatai közötti eltérés

hivatkozások
a (iw)
(hivatkozások)
Az angol szakirodalomban a koronakidobódások neve: "coronal mass ejection" vagy elterjedt rövidítéssel '''CME'''. (Magyar szövegekben gyakran találkozhatunk a "koronakitörés" vagy "koronakilövellés" elnevezésekkel is, ezek azonban mind az angol eredetit, mind a jelenség lényeget kevésbé hűen adják vissza.)
 
A koronakidobódás oka a [[Nap]] [[Mágneses mező|mágneses terének]] instabilitása. A mágneses erők[[erő]]k hatására a kidobódó [[plazma]]felhő (melynek helyét természetesen azonnal kitölti a környező [[gáz]]) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyva '''bolygóközi mágneses felhő'''vé válik. Az emelkedés sebessége[[sebesség]]e végül többé-kevésbé állandóvá válik, bár ha a környező [[napszél]] (4-500 km/s-os) sebességétől jelentősen eltér, a [[közegellenállás]] miatt még további fokozatos lassulásnak vagy gyorsulásnak van kitéve. Egyes koronakidobódások sebessége akár a 2-3000 km/s-ot is elérheti.
 
A kidobott plazmafelhő tömege <math>10^{11}</math> és <math>10^{14}</math> kg között van, átlagosan <math>10^{12}</math> kg. A kidobódás kezdetén mérete legfeljebb 100 Mm, hőmérséklete 1-2 millió K, benne a mágneses tér erőssége néhány gauss. A felszállás során a környező nyomás csökkenése miatt a plazmacsomó tágul és hűl.
 
A nagyobb sebességű koronakidobódások a környező koronában szuperszonikusonszuperszonikusan mozogva maguk előtt (és oldalt) [[lökéshullám|lökésfront]]ot keltenek. Az ilyen nagy kidobódások ezért óriási, táguló buborék vagy csepp formájában jelennek meg a koronagráfos felvételeken. A lökésfront okozta plazmaoszcilláció [[rádiókitörés]]t is okoz. Ilyen ún. II. típusú rádiókitörések a koronakidobódások mintegy 2/3-át kísérik.
 
== Földi hatások ==