„Juliette története, avagy a bűn virágzása” változatai közötti eltérés

A ''Juliette'' keletkezéstörténetében tehát fontos szerepe van egy szennyvízlevezető-csőnek, egy börtöncellának és a szabadság mámorától megrészegült csőcseléknek.<ref>„''Az ember egyetlen boldogsága''” Balogh Tamás utószava a [[2002]]-es magyar kiadáshoz, ISBN 963 9416 31 2</ref>

 

Sade főszereplője: ''Juliette'' eltökéli magát, hogy az önzés, az egoizmus, a hamisság egyszóval a [[bűn]] filozófiája szerint fog élni és tartja is magát. Megbecstelenített szüzek és kéjenc latrok jelzik útját. A zárdában maga az apátnő ismerteti meg a testi szenvedélyekkel, majd családjának csődje után lop, gyilkol, és nyakra-főre bujálkodik. Egy ''Clairwille'' nevű nő személyében valódi mesterre talál, belép a ''Bűn Baráti Társaságába''. Eszköz lesz mások kezében, de élvezi, ellenben mikor egyik "jótevője" egész [[Franciaország]]ot az éhezés szélére óhajtja sodorni puszta szeszélyből, egy percre még megremeg. Ez elég ahoz, hogy elvesztse kétes ismerőseinek kegyét, nincstelenül menekülnie kell [[Párizs]]ból.

Érdekházasságot köt egy jómódú nemessel, akit később lelkiismeret furdalás nélkül tesz el láb alól. Bejárja a világot, újból és újból elszegényedik és meggazdagszik, míg a végére tanítványból mester lesz. Maga sem tud számot adni hány és hány ember, férfi és nő, agg és gyermek élete, megrontása, kínhalála szárad a lelkén. Egy alkalommal bűntársnőjét (aki mellesleg szeretője is volt) meztelenül egy vasketrecbe dobatja éhező kígyók, békák, viperák közé. Huszonhat évesen mindezt még megtetézi pár magzatgyilkossággal, mivel félt elcsúfítani pompás alakját, majd gátlástalanul szedte tovább áldozatait.