„Beniczky Lajos (ezredes)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
csere commons képre+kép szöveg |
Gepi (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Tanulmányait a [[Selmecbánya]]i Bányászati Akadémián végezte. 1835-ben lépett állami szolgálatba. [[Zólyom vármegye]] aljegyzője, majd 1840 és 1842 között alispánja volt. Az [[1840-es évek]]ben [[Kossuth Lajos]] híveként és a reformellenzék tagjaként részt vett a vármegye politikai életében.
[[Batthyány Lajos]] kormányának megalakulása után a felsőmagyarországi bányavárosok királyi biztosává nevezték ki. E minőségében sikeresen lépett fel a területen kirobbant társadalmi elégedetlenséggel, elsősorban a szlovák nemzetiségi mozgalmakkal szemben. [[1848]] júliusától részt vett a nemzetőrség szervezésében. [[Szeptember 20]]-án [[Zólyom vármegye|Zólyom]], [[Bars vármegye|Bars]], [[Hont vármegye|Hont]] és [[Turóc vármegye|Turóc]] vármegyék kormánybiztosává, a vármegyék nemzetőrségének főparancsnokává nevezték ki és megbízták egy tartalék sereg felállításával. A jelentős részben szlovákokból álló nemzetőr serege élén több sikeres ütközetet vívott a [[Galícia|Galíciából]] betörő császári csapatok és szlovák felkelők ellen. [[December 4]]-én a [[budatín]]i ütközetben győzelmet aratott a [[Galícia|Galíciából]] betört [[Jozef Miloslav Hurban]] vezette szlovák felkelők felett. Hurban császári csapatok támogatásával<!--Fricheisen alezredes--> rövidesen visszatért és [[december 11]]-én Budatínnél ismét megütközött Beniczky és [[Querlonde Ferdinánd]] alezredes magyar csapataival, de a hátában kitört tömeges népfelkelés hírére a [[Jablonkai-szoros]]on át ismét elhagyta az országot. A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] megindulásakor a császári csapatok [[Christian Götz]] vezérőrnagy vezetésével benyomultak a [[Vág]] völgyébe és [[1849]]. [[január 2]]-án Budatínnél legyőzték Beniczky csapatait, aki mintegy háromezer fős seregével a bányavárosoknál csatlakozott [[Görgei Artúr]] feldunai hadseregéhez.
1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. [[Március 24]]-én [[Losonc]]on rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett.<!--A császáriakat vezető Almásy Károly ezredes azt jelentette Windisch-Grätz hercegnek, hogy hatezer fős magyar egység támadta meg, és ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a császári főparancsnoknak fogalma sem volt róla, hogy merre vannak a magyar csapatok.--> Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd [[Komárom]]nál csatlakozott a magyar főerőkhöz.
11. sor:
1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a [[Duna|Dunából]] fogták ki. Mivel a kiegyezés után is következetesen kiállt a 48-as eszmék mellett, feltehetően politikai gyilkosság áldozata lett. Visszaemlékezéseit [[Steier Lajos]] rendezte sajtó alá és adta ki ''Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról'' címmel Budapesten 1924-ben.
==Felhasznált források==
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
| |||