„Bel canto” változatai közötti eltérés

A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A [[XVII. század|XVII]] – [[XIX. század]]ban volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operákban. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. Tulajdonképpen magának az áriának a kialakulása is a bel canto időszakára tehető. A bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Meg lehet említeni ezek közül Norma cavatináját a ''Normából'' (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettősét (''Don Pasquale'') vagy Nemorino románcát a ''Szerelmi bájitalból'' (Donizetti), avagy a rágalomáriát Rossini ''A sevillai borbély'' című operájából. A bel canto legnevesebb zeneszerzői Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti és Gioacchino Rossini. A szép, technikailag tökéletes dallamformálás előtérbe kerülése ugyanakkor a drámai történés háttérbe szorulásával járt. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg.