„Bel canto” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{Zeneportál2}}
 
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A [[XVII. század|XVII]] – [[XIX. század]]ban volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operákban. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Tulajdonképpen magának az áriának a kialakulása is a bel canto időszakára tehető. AHíres bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Meg lehet említeni ezek közülpéldául Norma cavatinájátcavatinája a ''Normából'' (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettősétkettőse (''Don Pasquale'') vagy Nemorino románcátrománca a ''Szerelmi bájitalból'' (Donizetti), avagy a rágalomáriátrágalomária Rossini ''A sevillai borbély'' című operájából. A bel canto legnevesebb zeneszerzői [[Bellini|Vincenzo Bellini]], [[Donizetti|Gaetano Donizetti]] és [[Rossini|Gioacchino Rossini]]. A szép, technikailag tökéletes dallamformálás előtérbe kerülése ugyanakkor a drámai történés háttérbe szorulásával járt. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg.
 
{{csonk-zene|2007 augusztusából}}