„Perszeusz makedón király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Makedónia a [[II. makedón háború]]t lezáró [[Kr. e. 196]]-os béke értelmében elvesztette minden korábbi hellaszi befolyását, haderejének létszámát pedig 5000 főben maximálták. A rómaiak árnyékában ez utóbbi rendelkezést sikerült évi négyezer ember újrasorozásával kijátszani, de a korábbi nagyhatalmi státusz elérése még mindig távoli célnak bizonyult. Perszeusz a rossz tapasztalatok birtokában tovább készült a bosszúra, noha első dolga királyságának elismertetése volt a [[senatus]]ban.
A revansra való felkészülés érdekében belső bázisát erősítette meg – [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, visszavonta atyja népszerűtlen intézkedéseit –, illtve erős nemzetközi szövetséget kívánt kiépíteni. [[II. Prusziasz]], [[Bithünia]] királya a nővérét kapta feleségül, míg jómaga [[IV. Szeleukosz Philopatór]] lányát, Laodikét vette feleségül, de
A közvetlen indítékot a háború kirobbantására a Rómával szövetséges Pergamon királya, [[II. Eumenész]] szolgáltatta. [[Kr. e. 172]]-ben Itáliába utazott, ahol részletes beszámolót tartott Perszeusz erejéről és terveiről, majd hazafelé menet Delphoi környékén majdnem meggyilkolták – minden valószínűség szerint a makedón király szolgálatában álló gonosztevők. A senatus ezt követően római tisztviselők elleni merényletekről is hírt adott, feltüzelve a lakosságot, így Kr. e. 171-ben az egyetértésükkel indulhatott meg a [[III. makedón háború]]. Perszeusz, noha sokkal felkészültebb volt ellenfeleinél, még próbálkozott egy békítő követség küldésével, ám az dolgavégezetlenül tért haza. Addigra már készen állt a [[Publius Licinius Crassus]] [[consul]] vezette római expedíciós erő, amely rövidesen átkelt [[Épeirosz]]ba.
|