„Pearl Jam” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
107. sor:
== Az együttest ért zenei hatások ==
Stílusukra jellemző, hogy a többi [[grunge]] együttessel összehasonlítva kevésbé érződik a [[heavy metal]] hatása, sokkal inkább az [[1970-es évek]] klasszikus [[rock]]zenéjéből merít<ref>{{citeweb | last = Unterberger | first = Andrew | url=http://www.stylusmagazine.com/reviews/pearl-jam/rearviewmirror.htm | title = Pearl Jam: Rearviewmirror | work = Stylus | 2004-11-18 | accessdate = 2007-07-01}}</ref>. A ''Pearl Jam'' több [[punk rock]] és klasszikus [[rock]] előadót is megnevezett példaképként, többek között a [[The Who]]-t, [[Neil Young]]-ot és a [[The Ramones]]-t.<ref>{{cite web | url=http://www.skinnymag.co.uk/content/view/1230/142/ | title=Explore and not Explode | accessdate=2007-09-03 | author=Kerr, Dave. | publisher=''The Skinny'' | year=2006 | month=05}}</ref> A ''Pearl Jam'' sikerét elsősorban zenei világának köszönheti, mely ötvözi "a '70-es évek stadion-rockját a '80-as évek post-punkjának durvaságával és dühével, de nem mellőzi a megkapó dallamosságot és a refrént".<ref name="Erlewine">{{cite web | url = http://wc07.allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=11:aifqxqr5ldhe~T1 | title = Pearl Jam > Biography | accessdate=2007-06-22 | last = Erlewine | first = Stephen Thomas | work =[[All Music Guide]]}}</ref>
Az együttes az első lemezek után hozzálátott zenei palettájának szélesítéséhez. Az [[1994]]-es ''[[Vitalogy]]''-n már több a [[punk]]-os hatás.<ref>{{cite web | url=http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9900E0DC1030F937A35751C1A962958260 | title=RECORDINGS VIEW; Pearl Jam Gives Voice To Sisyphus | accessdate=2007-12-13 | author=Jon Pareles | publisher=''[[The New York Times]]'' | date=1994-12-04}}</ref> A teljes elszakadást a ''[[Ten]]'' zenei stílusától a ''[[No Code]]'' ([[1996]]) hozta meg. Ezen a lemezen már ''garage rock'', ''worldbeat'' és experimentalista vonások is mutatkoznak.<ref name="Erlewine"/> Az [[1998]]-ban megjelent ''[[Yield]]'' után, amely egyfajta visszatérésként hat az együttes első albumaihoz, a ''[[Binaural]]''-on ([[2000]]) és a ''[[Riot Act]]'' ([[2003]]) lemezen az [[art rock]]-kal és a [[folk rock]]-kal kísérletezett a zenekar, de megmutatta [[pop]]os és [[blues]]os oldalát is. Legutóbbi albumuk, a ''[[Pearl Jam (album)|Pearl Jam]]'' sokak szerint ismét az együttes zenei gyökereihez nyúl vissza, a ''[[Ten]]'' és a ''[[Vs.]]'' stílusában.
''Jim DeRogatis'' kritikus [[Eddie Vedder|Vedder]] énekhangját "''[[Jim Morrison]]-szerű ének-dörmögés''"-nek<ref>DeRogatis, pg. 57</ref> írja le. Az énekes-dalszövegíró a témákat egy-egy dalhoz magánéleti (''[[Alive (Pearl Jam dal)|Alive]]'', ''[[Better Man (Pearl Jam dal)|Better Man]]'') és [[politika]]i (''[[Even Flow (Pearl Jam dal)|Even Flow]]'', ''[[World Wide Suicide (Pearl Jam dal)|World Wide Suicide]]'') térről meríti. Az együttes indulásakor még tisztán körvonalazódott [[Stone Gossard]] ritmus-, és [[Mike McCready]] szóló[[gitár]]osi posztja. Ez a rend akkor kezdett megbomlani, mikor [[Eddie Vedder|Vedder]] a ''[[Vitalogy]]'' lemeztől kezdve egyre többször átvette a [[ritmusgitár]]osi feladatkört. Erről [[Mike McCready|McCready]] így nyilatkozott [[2006]]-ban: "''Habár immár három gitárosunk van, úgy érzem, mégis több tér jut egyénenként számunkra így. Stone visszavonul és egy két-hangos dallamot játszik, Ed nyomja az erőteljes akkord-meneteket, és én beilleszkedek ebbe az egészbe.''"<ref>Cross, Charles R. "Better Man". ''Guitar World Presents: Guitar Legends: Pearl Jam''. July 2006.</ref>
| |||