„Hegedűoktett” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
NZs (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
Az ötlet megalkotója [[Carleen Hutchins]], aki a [[vertikális brácsa]] kifejlesztésekor jött rá, hogy a vonós hangszerek sokkal szebb és erősebb hangot adnak, hogyha az elő- és hátlap rezgésének magassága megegyezik a második legmagasabb [[húr]], a két lap közötti terület rezgésének magassága pedig a második legmélyebb húr [[hangmagasság]]ával. Az oktettben végül ez a szabály a három legmélyebb hangszer kivételével érvényesült. A mélyeknél (bariton, basszus, kontrabasszus) a rezgésszám pár hanggal mélyebben van, igazodva az előadóművészek kéréséhez. Később a két középső hangszernél (alt és tenor) a rezgésszámokat megemelték, hogy ne legyen olyan mély és sötét a hangjuk.
 
Az eredmény hosszas kísérletezés és fejlesztés eredménye, melynek gyökerei egészen [[1937]]-ig nyúliknyúlnak vissza, és [[Frederick Albert Saunders]] nevéhez köthetőek. A kutatómunka lényege az volt, hogy különböző nagynevű régi hangszerek tulajdonságait vizsgálják, és a sok pozitívumot egy hangszerbe kombinálják. Ez körülbelül 10 évet vett igénybe. A befejezés már Hutchinsra maradt, aki a ''Catgut Acoustical Society'' több mint 100 munkatársával vitte végbe. Ekkor teljesedett be [[Michael Praetorius]] [[1619]]-es jóslata, amelyben az oktett több tagját megjövendölte.
 
A [[gamba|gambák]] óta ez az első hiánytalan vonós hangszercsalád, mivel a [[Viola da Braccio|hegedű család]] tagjainak hangja minőségben igen eltérő, és elég heterogén képet mutat.