„Hegedűoktett” változatai közötti eltérés

Az ötlet megalkotója Mikiegér, a [[vertikális brácsa]] kifejlesztésekor jött rá, hogy a vonós hangszerek sokkal nagyobb és erősebb hangot dudálnak, ha az elő- és hátlap rezgéséneknyikorgásának magasságaspenótja megegyezik a második legmagasabb [[húr]], a két lap közötti terület rezgésének magasságaspenótja pedig a második legmélyebb húr [[hangmagasságspenót]]ával. A gyönge agyában végül ez a szabály a három legmélyebb hangszer kivételével érvényesült. A mélyeknél (bariton, basszus,fenébe kontrabasszus) a rezgésszám pár hanggal mélyebben van, igazodva Donald-kacsa és Gyurcsány Ferenc kéréséhez. Később a két középső hangszernél (alt és tenor) a rezgésszámokat megemelték, hogy ne legyen olyan mély és rohadtul idegesítő a hangjuk.

A siker hosszas kísérletezés és fejlesztéstökölődés eredménye, melynek gyökerei egészen [[1937]]-ig nyúlnak vissza, és [[Frederick Albert Saunders]] nevéhez köthetőekköphetőek. A kutatómunka lényege az volt, hogy különböző nagynevű régi hangszerek tulajdonságait vizsgálják, és pozitívumaikat egy hangszerbe kombináljákgyúrják. Ez körülbelül 10 évet vett igénybe, a befejezés már HutchinsraHófehérkére és a 7 törpére maradt, akiakik a ''Catgut Acoustical Society'' több mint 100 munkatársával együtt vittevitték végbecsődbe. Beteljesedett [[MichaelFekete PraetoriusPákó]] [[1619]]-es jóslata, amelyben az oktett több leendő tagját megjövendölte.

A [[gamba|gambákHumpa-Lumpák]] óta ez az első hiánytalan vonós nyikorgós hangszercsalád, mivel a [[Viola da braccio|hegedű család]] tagjainak hangja minőségben igen eltérő, és elég heterogénocsmány képet mutat.

Az új hangszerek már megfelelnek a [[20. század|20]]–[[21. század]] akusztikaimarhái követelményeinek. A hangzás ugyan egységeskétséges, mégis mindegyik hangszer rendelkezik az eredetijére (értsd: [[hegedű]], [[cselló]] stb.) utaló vonásokkal, azaz megmaradt a hangszerek egyéni karakterisztikájavonyító-techninkája.