„Újszerzeményi Bizottság” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Váradi Zsolt (vitalap | szerkesztései)
a start
(Nincs különbség)

A lap 2005. október 18., 13:45-kori változata

Újszerzeményi Bizottság (neoacquistica commissio) a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet volt.

Még folyamatban volt az Oszmán Birodalom ellen vívott háború, mikor már a bécsi körök nagyon behatóan foglalkoztak a visszaszerzett területek szervezésének kérdésével. Közjogilag el volt ugyan intézve a kérdés az 1687. évi országgyűlés azon végzése által, mely szerint őfelsége a töröktől visszahódítandó területen a magyar alkotmányt és kormányt lépteti majd életbe. Hanem azért nem szűnt meg a törekvés olyan állapotot teremteni a régi és az új Magyarországon egyaránt, amely az eddiginél jobban megfelel a császári ház dinasztikus és hatalmi érdekeinek.

Sehol sem volt a magyar nemesség és a császári politika közti ellentét olyan szembetűnő, mint az újonnan visszaszerzett területen. Az jogilag nem szűnt meg a régi földesurak birtoka lenni, ténylegesen szonbsn a haditanácsnak és a császári kamarának került igazgatása alá, és minthogy elsősorban az udvar viselte a háború költségeit, indokoltnak látszott, hogy megfizettesse a birtokba jutást azokkal, akik jogukat addig nem érvényesíthették. Az újonnan visszaszerzett területek rendezésével megbízott tanács (az ún. neoacquistica commissio), melynek élén Kollonich Lipót állt, az egyházi birtokot minden kifogás nélkül restituálta, de csak azon világi földesurakat elégítette ki, akik a jogukat hiteles adományozó dokumentummal bebizonyították. Erre sokan nem voltak képesek az okleveleik elvesztése miatt, és így birtokaik császári kézen maradtak. A többitől is bizonyos adót követeltek birtokba juttatás fejében. (Ezt a váltságot jus armorum=fegyverjognak nevezték.) Ez is ellenmondott az 1687-es törvénynek, de ennél is jobban sértette annak szellemét, hogy a korona a Kiskunságot zálogba adta idegen birtokosnak – a német lovagrendnek – a Frangepán-féle uradalmakat pedig a grazi kamara igazgatása alá helyezte. A Dráván túli megyék: Pozsega, Verőce, Szerém és Valkó külön igazgatás alá kerültek. Egyáltalában úgy látszott, hogy a magyar közjog ellenében a kormánynak fegyverre támaszkodó önkénye jut érvényre.

A neoacquistica commissio egyik eszköze volt az udvarnak, hogy a pénzügyi zavarain segítsen

Forrás

  • Marczali: Képes világtörténet