„Filogenetikus rendszertan” változatai közötti eltérés

Az állatvilág utolsó nagy törzsét, amelyhez az ember is tartozik gerinchúrosoknak nevezik. Az ide tartozó állatok rokonsága csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha fejlődésük legkorábbi állapotait (embrionális szakasz) összhasonlítjuk. Felismerhető, hogy az embriók hátoldalán korán kialakul egy barázda, ami később velőcsővé zárul. Vele egyidőben alatta egy pálcaszerű rugalmas test az ún. gerinchúr, a ''Chorda''Ernst Haeckeljelenik meg, amely a tengelyváz legegyszerűbb formája. Az alsóbbrendű gerinchúrosoknak, pl. a lándzsahalak (''Acrania'') németez biológusa ''Chorda'' alkotja szerintszinte az egyedfejlődésegész (ontológia)vázát. soránA azmagasabbrendű embriógerinchúrosok visszatükrözigerinchúrja körül porc, illetve csontgyűrük képződnek, és ezekből alakul ki a fajgerincoszlop. őseinekEnnek (pontosabbanaz azokállatcsoportnak embrióinak)összes tulajdonságaitfajaira rendkívül jellemző rugalmas pálca az, amelynek a gerinchúrosok nevüket köszönhetik (''[[Chordata]]''). [[Soó Rezső]] ''Fejlődéstörténeti növényrendszertan'' című könyvében a [[Juniperus]] (''boróka'') [[nemzetség (biológia)|nemzetséget]] hozza fel példaként. A fenyők [[osztály (rendszertan)|osztályába]] tartozó nemzetségre jellemző, hogy bár egyes fajai [[tűlevél|tűlevelek]] helyett pikkelyszerű [[levél (növény)|leveleket]] viselnek, a [[mag]] csírázásakor az első levelek (''sziklevelek'') mindig tűlevelek. A jelenségből Soó azt a következtetést vonja le, hogy a ''Juniperus'' fajok ősei tűlevelesek voltak, és a faj egy régebbi állapota jelenik meg az egyedfejlődés korai szakaszában.