„Rézmetszet” változatai közötti eltérés

A '''rézmetszet''' a legrégibb mélynyomású sokszorosító [[grafika]]i eljárás. A rajzot a rézmetsző kis vésővésők segítségével vési (metszi) a sima [[réz]]lemezbe. A nyomaton kivontmegjelenő fekete vonalak, tehát mélyítve vannak, ellentétben a [[fametszet]]tel, amely eljárásnál mindaz, ami nyomot kell, hogy hagyjon a papíron, kiemelkedik.

A metszetről úgy készülnek a levonatok, hogy a melegített lemezt bekenik sűrű réznyomó festékekkel és a felületről, ha a lemez kihűlt, ritkaszövésű ronggyal letörlik a fölösleges festéket. A sima felületről a festék könnyen lejön, míg a vésett mélyedésekben megmarad. Ezt a preparált lemezt a [[mángorló]]hoz hasonló rendszerű, acélhengeres réznyomó prés deszkáira helyezik. A lemezre egy ív áztatott enyvezetlen papirostpapírt helyeznek és egyszer áthúzzák a présen. A nedves, puha papirospapír kiszívja a mélyedésekben maradt festéket. A papírt óvatosan leemelik a lemezről, és nehezék alatt szárítják. Új nyomat készítése újbóli hevítést, festékezést és törlést igényel.

A rézmetszet feltalálójáról nincsenek biztos ismereteink. Sem az időt, sem a helyet nem ismerjük, hogy hol és mikor készült az első ilyen levonat. Biztos csak az, hogy az [[ötvös]]ök műhelyeiből indult ki. Az ötvösök ugyanis úgy díszítették a fémlapokat, kelyheket, serlegeket, hogy valamelyik művész rajzát vésővel bemélyítették a fémbe. Ezt a vésett lemezt bekenték forró fémkeverékkel, mely [[ezüst]]ből, [[bórax]] és [[kén]] keverékéből állott. A lemezre kent anyag könnyen "beült" a vésett mélyedésekbe, míg a sima felületről csiszolással ismét eltüntették. A [[15. század|XV. század]]ban nagyon el volt terjedve a fémdíszítésnek ez a módja (niello).