Wikipédia

„Mesterséges gyémánt” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Syp (vitalap | szerkesztései)
járőrök
89 988 szerkesztés
a Mesterséges gyémántok lapot átneveztem Mesterséges gyémánt névre: egyes szám
Syp (vitalap | szerkesztései)
járőrök
89 988 szerkesztés
3. sor:
 
==Rövid történetük==
A mesterséges gyémántok előállításának ötlete már a középkor alkimistáit is foglalkoztatta, azonban az első tudományos próbálkozásokra a 19. században került sor. PrecedencértékűPrecedensértékű volt a francia Gaudin kísérlete, akinek sikerült kálium-szulfátból és timsóporból timsókristályokat előállítani.
 
A mesterséges gyémántok előállítására tett első próbálkozás [[James Ballantyne Hannay]] angol vegyész nevéhez fűződik, akinek 1880-ban sikerült apró gyémántkristályokat létrehoznia. Sok sikertelen kísérlet után nyomás alatt hevített széntartalmú gázt és hidrogént [[lítium]], [[kálium]] és [[magnézium]] jelenlétében. Hannay abból a hipotézisből indult ki, hogy a [[hidrogén]] vegyül majd a fémmel és a közben felszabaduló szén igen kemény formában kikristályosodik. Számos kísérlet után, amely újra meg újra kudarccal végződött, mert az edények, amelyelyekben kísérleteit végezte, nem bírták a nyomást és a hőt. Kitartó munkája végül sikerrel járt: egy kemény, sima masszát sikerült előállítania, melyben apró, átlátszó gyémántkristályokat fedezett fel.
13. sor:
[[1887]]-ben két orosz mineralógus egy [[Krasznoszlobodszk]]nál lehullott vasmeteoritban parányi gyémántszemcsére lelt. Abban az időben mindenkit még a dél-afrikai gyémánt bányák foglalkoztattak. Rövidesen arizonai meteoritokban is megtalálták őket és ez elindította a lehullott meteoritok felkutatását alternatív gyémántforrásként.
 
[[Konsztantyin Hruscsov]], aki foglalkozott úgy az orosz, mint amerikai meteoritokkal, arra a következtetésre jutotjutott, hogy a szén nagy nyomás alatt a fémben az olvadékból gyémánt formájában különül el. Elméletének alátámasztására egy kísérletet is elvégzett: szenet vegyített ezüsttel és amikor a szén 6%-ban telítette az ezüstöt, a keletkezett masszát gyorsan lehűtötte. Az azonnal megkeményedő kéreg hatása alatt ennek belsejében a nyomás fokozódott. A fémtömb ezt követő felolvasztása után azt észlelte, hogy a felszabaduló szén egy része a gyémánt tulajdonságait vette fel. pora átlátszó, színtelen kristályszilánkokból állt, amelyek fénytörő tulajdonságúak és teljesen izotrópok voltak, karcolták a [[korund]]ot és elenyésző hamumaradvánnyal égtek el [[szén-dioxid]]dá.
 
[[1893]] telén [[Ferdinand Frédéric Henri Moissan]] francia vegyész hasonló kísérletet hajtott végre vassal és ezüsttel és ugyancsak apró kirstályokatkristályokat kapott, amelyeket gyémántként azonosított.
 
Az 1930-as években három tudós (a szovjet Lejpunszkij, a német Neuhaus és az angol Hall) kimutatták, hogy Hruscsov és Moissan vegyületei nem gyémántok voltak, hanem [[karbid]]ok, fémeknek szénnel alkotott vegyületei, amelyek csak a keménység tekintetében maradtak el a gyémánt mögött. Különösen [[Németország]]ban foglalkoztak intenzíven a mesterséges gyémántok előállításának problémájával, hiszen az ország el volt zárva az afrikai kontinensen lévő gazdag lelőhelyektől.
 
Az átütő sikerre azonban [[1955]]-ig várni kellett. Ekkor sikerült négy amerikai tudósnak (Bundy, Hall, Strong, Wentorf) Lejpunszkij, Hall és Neuhaus elméletére alapozva előállítaniuk az első mesterséges gyémántot. Ennek előállítására egy 2750 °C fűthető kamrát építettek, mely 100 000 atmoszféra nyomásnak is ellenállt. A szabadalmat ''man-made diamonds'' néven a ''General Electric Co.'' jegyezte be.
 
A gyémántszintézis tulajdonképpeni feltalálója azonban az ''Allmanna Svenska Elektriska Aktiebolaget'' svéd társaság egyik kutatócsoportja volt, amely már [[1953]]-ban közzétette munkájának eredményeit. Állítólag túl későn ismerték fel a feldezésfelfedezés jelentőségét és így a General Electricnek ítélték oda a szabadalmat.
 
A világ nagy gyémántbányáit birtokló ''De Beers'' vállalat bírósági harcba szállt a General Electrickel a szabadalmi jogért, azonban sikertelenül, de sikerült elérnie, hogy árdiktátumot írjon alá a két cég, ezzel biztosítva a gyémántok piaci árának stabilitását.
 
Az [[1970]]-es évekbenévek]]ben a [[Szovjetunió]]ban is sikerült előállítani mesterséges gyémántokat, majd az [[1980]]-as években [[Japán]]ban is, így ezek egyre nagyobb teret nyertek a világ gyémántpiacán.
 
==Előállítási módszerek==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Mesterséges_gyémánt”