„Lorenzaccio de’ Medici” változatai közötti eltérés

Bonyolult tervet dolgozott ki. Volt egy csinos unokatestvére – [[Caterina Soderini Ginori]] –, aki híres volt erényes életéről és arról, hogy szereti idős és unalmas férjét. '''Lorenzaccio''' elhitette [[Alessandro de' Medici|Alessandróval]], hogy az a férfi, akinek sikerült elcsábítania [[Caterina Soderini Ginori|Caterinát]], nem mindennapi képességekkel kell, hogy rendelkezzék. Ha [[Alessandro de' Medici|Alessandro]] szerencsét próbál, akkor ő egyik éjszaka elviszi hozzá [[Caterina Soderini Ginori|Caterinát]] és magukra hagyja őket. [[Január 6]]-át javasolta, amikor [[Firenze|Firenzében]] mindenki mulat és senki sem fogja észrevenni, hogy házába lépnek. A herceg azonnal beleegyezett a tervbe és a megbeszélt estén elment '''Lorenzacció'''hoz. Testőreit a kapun kívül hagyta és leoldotta a kardját. Levetkőzött, majd az ágyra heveredve várta [[Caterina Soderini Ginori|Caterinát]]. Félig alutaludt, amikor a hálószobája ajtaja kinyílt, ám azonban nem [[Caterina Soderini Ginori|Caterina]] lépett be, hanem '''Lorenzaccio de' Medici''' és egy – Michele Tavolaccio Scoroncolo névre hallgató – bérgyilkos. '''Lorenzaccio''' kezét a kiáltozó [[Alessandro de' Medici|Alessandro]] szájára szorította, a herceg csontig átharapta az egyik ujját. Scoroncolo torkon szúrta [[Firenze]] hercegét. '''Lorenzacció'''t elborította az áldozat vére. Megharapott és rettenetesen vérző kezét kesztyűjébe rejtette, kiment az utcára és a Scarperián át [[Bologna]] felé lovagolt. Aa firenzei polgárokra bízva, hogy hogyan használják fel a helyzetet, ha magtalálják a holttestet. Annak érdekében, hogy a holttestet addig ne fedezhessék fel, amíg ő biztonságban el nem éri a határt, a szoba kulcsait magával vitte.<ref name="a">Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 241-242. p.</ref>