„Mikus Gyula” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
elütés
6. sor:
[[1927]]-ben került vissza a [[Balaton]] mellékére, [[Zalaszántó]]n kapott tanítói állást. A zalai táj szépsége, a falusi környezet, a falu életének szegényes mindennapjai ihlették első alkotásait. A mindennapi tanítói munka mellett kísérletezgette ki saját stílusát, kereste egyéni művészi hangját. Első nagyobb sikerét ''Halottasmenet'' című művével érte el, amellyel Halmos Izor Életkép-díjat nyert a [[Műcsarnok]] [[1939]]-es téli tárlatán.
 
[[1941]]-től az [[1948]]-as államosításig a [[keszthely]]i polgári fiú- és leányiskolában tanított, az addiginál lényegesen kedvezőbb anyagi és szellemi körülmények között. [[1943]]-ban született franciás könnyedségű impresszionista látásmódot tükröző vászna, a ''Nyár''. Figyelme egyre inkább a Balatonra, a [[Szigliget|Szigligeti-öböl]] páratlan panorámájának megragadásra irányult. Az 1940-es évek végétől alkotásai még határozottabban a természeti látványok megörökítésére koncentrálódtak, mivel nem volt hajlandó a „korszellem” elvárásainak megfelőmegfelelő [[szocialista realizmus|szocialista realista]] művészet követelményeinek behódolni. A Fényes Adolf-teremben volt első egyéni kiállítása [[1951]]-ben, majd számtalan hazai és külföldi tárlaton szerepelt. A [[balatongyörök]]i Bece-hegyről feltáruló kép újabb és újabb megfogalmazása szinte életfeladatává nőtt, ő maga így szólt erről évtizedek múltán: „A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik, mindent tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló…”
 
Tagja volt a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Teste a keszthelyi Szent Miklós temetőben nyugszik.