|
'''Repiczky János''', ([[Új-Bars]], [[1817]]. [[április 23]]. - [[Pest]], [[1855]]. [[március 25]]. orientalista, az [[MTA]] levelező tsgjatagja.
==Életpályája==
Tanulmányait Korponán, Selmecen és Pozsonyban végezte, ahol elsajátította rendes tanulmányai mellett a héber, arab és török nyelvek ismeretét, sőt egyik tanára, Tamaskó a szanszkrit nyelv elemeibe is beavatta. A pozsonyi evangélikus főiskola segélyével és ajánlatával 1842-43-an a tübingiai egyetemen tartózkodott s ott [[Georg Heinrich August Ewald|Ewald]]tól, a kor egyik legnagyobb orientalistájától, hallgatta a szanszkrit nyelvről tartott magán előadásokat. Minden idejét a keleti nyelvek és összes, a Keletre vonatkozó tudományosságnak, irodalomnak, föld- és néprajznak, bölcsészetnek és vallásoknak, történet- és költészetnek mélyre ható tanulmányozására szentelte. Hazatérve, bár az akadémia arab nyelvtanát kinyomtatásra érdemesítette és arab költeménye, melyet a [[Pyrker]]-képtár megnyitása alkalmából irt és nyomatott ki, feltűnést keltett: kénytelen volt a fővárost elhagyni s vidéken keresni házi nevelői helyet. 1847. december 23-án a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is levelező tagjai sorába választotta. Növendékét a szabadságharc magával vitte, s 1848-ban ismét Pesten találjuk őt, mint házi tanítót. Amikor az Akadémiai könyvtár írnoki állása megürült, Széchenyi István gróf elnök sietett Repiczkyt e szerény helyre alkönyvtárnoki címmel beiktatni. 1851-ben régi vágya teljesült: kinevezték a politikába sohasem avatkozó tudóst a pesti egyetemen a keleti nyelvek magántanárává, ahol felváltva a török, persa és szanszkrit nyelveket tanította. Az Akadémia javaslatára pedig az elnökség török-magyar történeti kútfők gyüjtésével és fordításával bizta meg, külön díjazás mellett. E munkálkodása gyümölcsei: a török-magyar-kori történetirásra vonatkozó bécsi kéziratok lajstroma; a jászberényi török levelek másai és fordítása; Naima török históriájának kivonata, melyekből a legérdekesebb részeket, ppl. a [[zsitvatoroki béke]] történetét, Hatvan és [[Eger]] ostromát stb. fel is olvasta; Dsáfer pasa névtelenének magyarországi emlékiratai, a Derbend-náme és Dselalzadé kivonata, lévai török levelek, Szulejman császár naplójának a magyar hadjáratokra vonatkozó részei: egész kis török-magyar okmánytár. Kéziratban maradt Szeladeddin keleti forrásokból és egyszersmind középkori keresztény tudósításokból dolgozott története.
==Nyomtatásban megjelent korábbi munkái==
|
