„Majordomus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: következő hozzáadása: br:Maer ar palez |
engedelmükkel még folytatnám |
||
5. sor:
A tisztség [[Heristali Pippin]] családjában örökletessé vált.<ref>[http://www.kereso.hu/yrk/Gbyanv/23882 Majordomus], Kereső.hu (letöltve: 2007.02.11.)</ref> Miután [[Austrasia]] és [[Neustria]] újra egyesült, az ő unokája, a [[747]] óta majordomus [[Kis Pippin]] [[751]]-ben megszerezte a koronát és megalapította a [[Karoling-dinasztia|Karoling-dinasztiát]].
Fia, [[Nagy Károly]] uralkodói jogát úgy törvényesítette, hogy erős hadseregével megvédte a [[III. Leó pápa|pápát]] a támadások ellen, aki cserében [[800]]-ban a [[Szent Római Birodalom]] császárává koronázta. Ezzel [[Európa]] történetének egyik legjelentősebb alakjává vált.
. (Bertrada, Berthe au grand pied, a nagylábu B., a fonó B.), Nagy Károly mondakörében Charibert laoni grófnak vagy valamely magyar királynak leánya, Kis Pipin neje. Franciaországba való utazásakor gonosz kísérője a megvesztegetett szolgáknak adja át, megöletés végett, saját leányát pedig összeházasítja Pipinnel. A király egy vadászat alkalmával fölfedezi a valódi Bertát és nőül veszi. E házasságból született Nagy Károly. Így a mese, mely pogány Berchtára, a hattyú- vagy lúdlábú istennőre emlékeztetett. Francia és burgundi templomok még ma is látható a Peine Pédauque (a. m. Regina pedi aucoe) kőszobra. Számos költemény is emlékszik meg róla. Ő reá vonatkoznak e közmondások: Al tempo que B. filava, Die Zeit ist hin, wo B. spann, Ce n' est plus le temps ou Berthe filait, melyek az arany kor letűntét sajnálják. V. ö.: Simrock B., Die Spinnerin (Frankf. 1855). V. ö. Bertha
Az Árpád-i honegyesítés előtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bővebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérő „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak később Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levő hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a műveltségről, mely ezt létrehozta.
Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következő képpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedő koronázás nem hozhatott áldást e király népére.
==Lásd még==
| |||