„Bélai-havasok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
A Bélai-havasok tehát nem nyújtanak a hegymászóknak olyan problémákat, mint a Magas-Tátra. Mindezért azonban kárpótolnak a hegység páratlan virágpompája (Nagymagyarország fajokban leggazdagabb vidékei közé tartozik), a gondtalan gerincséta varázsa, a színes és megkapó körkép (a Greiner kilátása az egész [[Tátra]] legnagyobb képei közé tartozik) s érdekes barlangjai.
[[Bélai-Cseppkőbarlang]] ''(Belianska jaskyňa )'' – teljes hossza: 3 641 m; mélysége: 160 m. A látogatási útvonal 1 370 m hosszú, szintkülönbsége 125 m, az útvonalon 860 lépcső található. A benttartózkodás időtartama kb. 70 perc. A barlang hőmérséklete 5 és 6,3°C között mozog.
Bélai-Tátra keleti részén a [[Csikó-hegy]] ''(Kobylí vrch)'' északi oldalában található [[Barlangliget]] ''(Tatranská Kotlina)'' feletta Tátrai Nemzeti Park területén. A 890 m tengerszint feletti magasságban fekvő bejárathoz mintegy 1000 m hosszú tanösvény vezet, amely 122 m szintkülönbséget küzd le. A feljutás 25 percet vesz igénybe.
A bejárati részt az aranyásók már a 18. század első felében ismerték, amiről a barlang falára felírt nevek is tanúskodnak. Sikerült azonban sokáig titokban tartaniuk. A bejárati nyílást Gulden L. és egy Fabry nevű aranyásó találta meg újra 1826-ban, de mélyebben nem nyomultak a járatokba. A nyílásra véletlenül találtak, Husz Gyula és Britz János 1881. augusztus 5-én. Akik néhány nap múlva bemerészkedtek a barlang belsejébe is, és fedezték fel a nagy nyilvánosság számára valójában a már korábban is ismert barlangot. A nagyközönség számára 1882-ben nyitották és a világon az elsők között 1896-ban elektromos árammal világították meg.
Az utóbbi években a barlangot gyógykezelésre is használják.
| |||