„Bertrand Russell” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
A két világháború között sokat utazott és dolgozott. [[1927]]-ben kísérleti iskolát alapított Petersfieldnél, ezt később elvált felesége vezette. Pacifistaként támogatta az [[1938]]-as müncheni döntést, a háború kitörése után [[Hitler]] legyőzését mindennél fontosabbnak tartotta. [[1936]]-ban harmadszor is házasságot kötött. [[1938]]–[[1939|39]]-ben az Egyesült Államokban tanított, professzori kinevezését a bíróság azzal törölte, hogy szexuális szabadosságot hirdet. Ezután a Barnes-alapítványnál tanított [[1943]]-ig, majd újra [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-ben]] lett tanár.
Az [[1945]]-ben megjelent könyve, A „nyugati filozófia története” és fellépései a [[BBC]] műsoraiban igen népszerűvé tették, ismertségét csak fokozta [[1949]]-ben kapott Érdemrendje és [[1950]]-es irodalmi [[Nobel-díj]]a. Ekkor fordult érdeklődése a nemzetközi politika felé. Bekapcsolódott a békemozgalomba. [[1952]]-ben negyedszer is megnősült. Elítélte az [[1954]]-es [[Bikini-szigetek]]i [[hidrogénbomba]]-robbantást, [[Albert Einstein]]nel és más Nobel-díjasokkal közzétett nyilatkozata a Kelet és Nyugat tudósait közös tanácskozásra hívta. Ebből lett a [[Pugwash-mozgalom]], melynek elnökévé [[1957]]-ben megválasztották. [[1958]]-ban állt az atomleszerelést követelők élére, [[1960]]-ban létrehozta a Százak bizottságát, [[polgári engedetlenség]]re buzdított, majd [[1961]]-ben 89 évesen tömeges ülősztrájkot szervezett az atomleszerelésért. Ezért két havi börtönre ítélték, de betegsége miatt csak hét napot ült le. Utolsó éveiben az Egyesült Államok [[vietnami háború]]s politikáját bírálta, [[Jean
== Filozófiája ==
|