„Úszóhólyag” változatai közötti eltérés

[[Kép:Usz3.jpg|right|thumb|]] Zárt úszóhólyagos halak ''(Physoclisti halak)'': ide tartozik a ''[[Cichlidae]]'' család összes faja, [[tőkehalfélék]] (''Gadidae''), [[pikófélék]] (''Gasterosteidae'') és a [[csapósügér]] (''Perca fluviatilis''). Náluk az első feltöltődést biztosító légjárat csak az úszóhólyag első feltöltődésig marad működőképes, ezután ez elzáródik és visszafejlődik. Náluk a feltöltődés és a leengedés folyamata másképp működik, mint a légjáratos halaknál. Az úszóhólyag alsó részén a falában helyezkedik el a különleges gázmirigy, -– ezt csodarecének is hívják (''rate mirabile''), – ami hajszálérkötegekből áll. A gázok ezen keresztül közvetlenül a hal véréből diffundálnak az úszúhólyagúszóhólyag terébe (magyarul: a hal "bepúzza" a szükséges mennyiséget). A fölösleges gáz leengedése (visszadiffundálása) az úszóhólyag felső részén található másik gázmirigyen keresztül történik. De, hogy ez a folyamat ne állandóan, hanem csak a túltelítődés esetén menjen végbe, a mirigyterület körül van egy kör alakú redő, az unún. zsilip. Ez a nyílás pupillaszerű ovális alakú, amely tágítható és szűkíthető, sőt teljesen el is záródhat. A diffundálás és a visszadiffundálás művelete összehangolt, amikor működik a gázbebocsátás az ovál bezárul.

[[Kép:Usz1.jpg|right|thumb|]] A harmadik csoportba tartoznak a [[heringfélék]] (''Clupea''), amelyek különleges úszóhólyagja egyrészt légjáratos, másrészt a végbélnyílás közelében egy hátsó légjáratuk is van, ahol meg tudnak szabadulni a fölösleges gázmennyiségtől. A heringek úszóhólyagjából elől két finom cső ered, amelyek a koponyájukba beágyazódva kis hólyagokká tágulnak. A hólyagocskák egy hártyalabirintussal érintkeznek, melyet folyadék tölti ki. Ha az úszóhólyag gáznyomása a hártyalabirintust kidomborítja, akkor a csövekben lévő folyadék a nyomást a hólyagocskák felé továbbítja. Ennek következtében a hólyagocskák kitágulnak, és nyomást gyakorolnak a belső fülre. Ez figyelmezteti a halat arra, hogy a gáznyomás emelkedett és hólyagvezetékén át a gáz egy részét ki kell bocsátania. A felesleges gézkeverékgázkeverék eltávozása gyakran sípoló hangot hallat. (...)

[[Kép:Labirint.jpg|right|thumb|300px|''Colisa lalia'' Labirintszerve]] Az úszóhólyagban lévő gáz összetétele bármilyen furcsán is hangzik, nem egyezik meg a légköri levegőével és ebben a hal tevékeny közreműködéssel (gáztermeléssel- gázelnyeléssel) vesz részt. Eltérő a gáz összetétele a sekély vízben élő és a mélyebb vizekben élő halaknál. Egyes halfajok pl. a [[lápi póc]] (''Umbra krameri'') oxigénhiány esetén az úszóhólyagjuk gázkeverékéből fel tudja használni az oxigént. Az a tény, hogy az úszóhólyag kisegítő légzőszervként is szolgálhat, ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy a csontoshalakcsontos halak úszóhólyagja és a légköri légzőszerv, a tüdő azonos származású szerv. Ezt erősíti meg az a másik tény, hogy a tüdőshalak ''(Dipnoi)'' csoportjánál egy tipikus átmeneti légzőszerv fejlődött ki az evolúció során. E halaknál a kopoltyúikon kívül van még egy, vagy egy pár hártyásfalú hólyagjuk, amely származása és működése szerint megfelel a szárazföldi gerincesek tüdejének. Ez a hólyag összeköttetésben áll a garattal, így a tüdőshalak be tudnak szívni az úszóhólyagjukba légköri levegőt. A labirintkupoltyúslabirintkopoltyús halaknak (''Anabantidae'') családjához tartozó [[gurámifélék]]nek (''Osphronemidae'') unún. labirintszervük is van, amellyel a légköri levegőből is fel tudják tölteni az úszóhólyagjukat. E labirintszerv összeköttetésben van az úszóhólyaggal és ezért, ha a gurámigurámifajokat fajokat megakádolyozzukmegakadályozzuk abban, hogy időnként a víz felszínére felúszva légköri levegőt vegyenek és feltöltsék úszóhólyagjukat, akkor sajnos elpusztulnak.

[[Kép:misgurnus_fossilis.jpg|right|thumb|250px|''Misgurnus fossilis'']] Az úszóhólyag nemcsak hidrosztatikus, hanem nyomásérzékelő szerv is. Régóta ismert a [[réti csík]] (''Misgurnus fossilis'') időjósló képessége, de a pontyfélék pl. az akváriumban tartott [[szumátrai díszmárna]] ''(Barbus tetrazona)'' (szumátrai díszmárna) is érzékelni tudja a légköri nyomásváltozást (már 1/20 ATatm. nyomásváltozást képesek érzékelni). E különös szervnek még külön szerepe van a halak rezgésérzékelésében (hallásában), és hangadásában is. A morgó harcsák (''Agamyxis pectinifrons'', ''Platydoras costatus''), annyira meg tudják rezegtetni az úszóhólyagjukat, hogy szabadon hallható a morgásuk.

Az úszóhólyag és az oldalvonal ugyanazokat a rezgéshullámokat érzékeli, azonban mindkettő más módon. Az oldalvonal a rezgés irányát, az úszóhólyag annak erősségét érzékeli 500 és 2000 Hz. tartomány között. A halak egyik csoportjánál (''Ostariophysi'') a hal a hallószerve és az úszóhólyagja összeköttetésben áll egymással. A pontyfélékben és a harcsafélékben a hallószerv és az úszóhólyag közti összeköttetést apró csontocskák létesítik, amelyek a csigolyákról tagolódnak le. Ezt nevezik Weber csontocskáknak. Kísérletileg bebizonyítható, hogy az úszóhólyag térfogatváltozásai következtében az emeltyű gyanánt szereplő Weber csontocskák a nyomást a gerincagy és az agyvelő folyadékára viszi át. A [[labirintkopoltyús halak]] a tapogatóúszójukkal is érzékelnek bizonyos rezgésszámú hullámokat. Ehhez hasonlóan a harcsafélék egy része a bajuszszálaikon keresztül is képesek felfogni hanghullámokat.

*Akvárium Magazin 2001./68. szám -– Az úszóhólyag ®