„A firenzei Camerata” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a
A '''firenzei Camerata''' ( magyarul: ''firenzei szalon'') nemesekből, jeles tudósokból és művészekből álló „avantgard” csoportosulás neve volt a [[16. század]] végén [[Firenze|Firenzében]]. A társaság egy [[Giovanni de' Bardi]] gróf firenzei házában tartott összejöveteleket, ahol művészetekről, elsősorban a zenéről társalogtak, [[Platón]]ra hivatkozva jelmondatuk: „legyen a szöveg a zene ura, és ne szolgája!” volt. Az összejövetelek [[1573]]-tól egészen az [[1580]]-as évek végéig rendszeresek voltak. A társaság ismertebb tagjai [[Giulio Caccini]], [[Pietro Strozzi]], az első librettistaként ismert [[Ottavio Rinuccini]] költő és [[Vincenzo Galilei]] (a csillagász [[Galileo Galilei]] apja) voltak.
 
== Az első Camerata ==
A társaság egyik fő célkitűzése [[Ókori Görögország|antik görög]] [[dráma]] eszményeinek és alapelveinek felelevenítése volt. A rendelkezésükre álló forrásokból –- inkább korabeli beszámolók, mint eredeti kéziratok –- azt a következtetést vonták le, hogy a görög drámákat vagy énekelték, vagy deklamáló stílusban adták elő, megőrizve azok érthetőségét. Nagy befolyással volt munkájukra [[Girolamo Mei]] nevű tudós is aki azt hangsúlyozta, hogy a görög drámákban a szöveget énekelve adták elő és nem beszélve.
A társaság egy [[Giovanni de' Bardi]] [[Vernio]] grófjának a firenzei házában tartott összejöveteleket, ahol művészetekről, elsősorban a zenéről társalogtak, [[Platón]]ra hivatkozva jelmondatuk: „legyen a szöveg a zene ura, és ne szolgája!” volt. Az összejövetelek [[1573]]-tól egészen az [[1580]]-as évek végéig rendszeresek voltak. A társaság ismertebb tagjai [[Giulio Caccini]], [[Pietro Strozzi]], az első librettistaként ismert [[Ottavio Rinuccini]] költő és [[Vincenzo Galilei]] (a csillagász [[Galileo Galilei]] apja) voltak.
 
== A második Camerata ==
[[Image:Jacopo Peri.jpg|thumb|right|250px|Jacopo Peri, a Dafné opera egyik jelmezében.]]
Miután Bardi elhagyta Firenzét, a társaság Corsi házában találkozott. Ezt az időszakot a második Camerataként is szokás emlegetni. Összejöveteleiken általában az ének szerepét vitatták a drámában. A társaság egyik fő célkitűzése [[Ókori Görögország|antik görög]] [[dráma]] eszményeinek és alapelveinek felelevenítése volt. A rendelkezésükre álló forrásokból –- inkább korabeli beszámolók, mint eredeti kéziratok –- azt a következtetést vonták le, hogy a görög drámákat vagy énekelték, vagy deklamáló stílusban adták elő, megőrizve azok érthetőségét. Nagy befolyással volt munkájukra [[Girolamo Mei]] nevű tudós is aki azt hangsúlyozta, hogy a görög drámákban a szöveget énekelve adták elő és nem beszélve.
 
A firenzei Camerata tagjait tekintik a hangszerkíséretes szólóének (recitar cantando) és az [[Opera (színmű)|opera]] szülőatyjainak, különösen kiemelve [[Jacopo Peri]]-t, [[Giulio Caccini]]-t és [[Emilio de' Cavalieri]]-t. A társaság által előterjesztett első két „opera”,<ref>Melyet majd csak fél évszázad múlva neveznek el operának, akkoriban ez a műfaj a ''dramma per musica'' nevet viselte.</ref> két Jacopo Peri-mű volt a Dafné és az Euridice. A Dafné ősbemutatója 1600. október 6-án volt.
 
== Az első zenedrámák ==
 
== Forrás ==
*Stephen Pettitt: Opera; Képzőművészeti Kiadó, 2007. ISBN 9789633370476
*C. Orselli – E. Rescigno – R. Caravaglia – R. Tadeschi – G. Lise – R. Calletti: ''Az opera születése.''Zeneműkiadó, Budapest 1986. ISBN 9633306140
==Jegyzetek ==
<references/>