„Kölcsönös érthetőség” változatai közötti eltérés

a
A kölcsönös érthetőség az egyik kritérium, amely alapján a legegyszerűbben meg lehetne különböztetni egymástól a nyelvet és a [[dialektus]]t. Az ''[[Ethnologue]]'' szerint a határvonal 85%-os szókészleti egyezésnél húzható meg:<ref>''Ethnologue – Languages of the World'', Raymond G. Gordon, Jr., 15. kiadás, [[SIL International]], [[2005]], p. 11. ''(Intelligibility and dialect relations)''.</ref> e kritérium szerint az ennél alacsonyabb értékek már valószínűleg nehezítik a megértést, míg magasabbak esetén dialektusról is beszélhetünk. Ugyanakkor itt [[szociolingvisztika]]i tényezők is számításba jöhetnek. Például, olykor igen közeli rokonságban álló, teljes mértékben kölcsönösen érthető dialektusokat is külön nyelveknek tekintenek társadalmi, politikai okokból (pl. [[Spanyol nyelv|spanyol]] és az [[Asztúriai nyelv|asztúriai]]), de az is előfordul, hogy kölcsönösen csak nehezen vagy egyáltalán nem érthető dialektusokat csupán ugyanazon nyelv változatai között tartanak számon (pl. az [[Olasz nyelv|olasz]] és a dél-[[olaszország]]i dialektusok).
 
==A kölcsönös és az asszimetrikusaszimmetrikus érthetőség==
A nyelvek közötti érthetőség lehet aszimmetrikus is, ha az egyik beszélői jobban értik a többi nyelvet, mint fordítva. Ilyen például a spanyol és a [[Portugál nyelv|portugál]]: a portugálul beszélők nagyon könnyen megértik a spanyolt, míg a spanyol ajkúak sokkal nehezebben értik meg a portugált az írás és a kiejtés közötti különbségek miatt. Kölcsönösnek tehát csak akkor tekintjük a két vagy több nyelv között fennálló érthetőséget, ha az viszonylag szimmetrikus. Kölcsönös érthetőség rokon – és többynire egymáshoz földrajzilag közel eső – nyelvek között állhat fenn különböző mértékben, gyakran [[dialektuskontinuum]] formájában.