„Lucius Appuleius Saturninus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Saturninus |
Visszaállítottam a lapot 213.163.50.172 változatára (mentés ideje: 2008-03-25 11:55:50, oldid: 3001711) a Látszer segítségével |
||
1. sor:
Lucius Appuleius Saturninus
Római demagóg és néptribunus, Gaius Marius politikai szövetségese, kinek későbbi bukását a Marius háttérbeszorítása érdekében hozott politikai alku okozta, melynek következtében a nagy hadvezért egészen az ie. 91 és 88 között dúló polgárháborúig mellőzték a politikai életből.
Quaestor
Saturninust ie. 104-ben, quaestori hivatalviselésének évében, az ostiai kikötőbe megérkező import gabona felügyeletével bízta meg a szenátus, de később a testület szokatlan módon eltávolította feladatköréből és Marcus Aemilius Scaurust, az optimaták vezéralakját nevezte ki a helyére. Nem tűnik úgy, hogy a feladatra való alkalmatlansággal vagy gondatlansággal vádolták volna meg, és az elfogadott nézet szerint, éppen ez az igazságtalan eljárás taszította a későbbiekben a populares oldalára.
Első néptribunusi év
Ie. 103-ban, néptribunussá választásának évében, egyezséget kötött Mariussal, mely szerint katonái politikai támogatásáért cserébe ki fogja harcolni, hogy minden egyes veterán 100 iugerum földjuttatást kapjon Africa provincia területén. Elsősorban az ő tevékenységének volt köszönhető az is, hogy Mariust negyedszer is consulnak választották ie. 102-ben.
Ekkor adódott számára az a lehetőség is, hogy megtorolja a nobiles korábban ellene elkövetett igazságtalan eljárását, ugyanis ie. 101-ben követek érkeztek VI. Mithridatestől, Pontus királyától, akik céljaik elérése érdekében nagy összegekkel vesztegették meg a szenátus prominens tagjait. Saturninus a szenátust kompromittáló kijelentéseivel, és a követek ellen intézett kirohanásaival felbosszantotta az optimatákat, akik a nemzetek közötti kapcsolatokat szabályozó törvények és szokások megsértése okán bíróság elé rángatták, és az ítélettől csak az menekítette meg, hogy ad misecordiam a néphez lebbezett fel. Valószínűleg Saturninus első néptribunusi idejére tehető a lex Appuleiae de maiestatae, melynek bár a pontos rendelkezései nem ismertek, de következtében a tribuni populii és ez által a populares hatalma megnövekedett, mivel a törvény a minuta majestas eljárás által felhatalmazta a római népet mindazon esetek kivizsgálására, mely a közösség egészének érdekeit veszélyeztették, ami összetettebb fogalmat sejtet, mint az árulás modern fogalma.
Saturninus azzal a céllal, hogy még erősebbre fűzze a Gracchusok emlékét még mindig tisztelő néppel való kapcsolatát, a városban mindenhova magával vitte a felbérelt libertinus Lucius Equitiust, aki Tiberius Sempronius Gracchus fiának adta ki magát. Bár Cornelia, a Gracchusok anyja, nem ismerte el állítólagos unokáját, a tömeg egy alkalommal megkövezte Metellus Numidicust, mivel az nem ismerte el Equitus római polgárjogát. Saturninus, Quintus Caecilus Metellus Numidicus elleni gyűlölete arra vezethető vissza, hogy az censorsága idején megpróbálta erkölcstelenség ürügyén eltávolítani őt a szenátusból, és csupán Metellus hivatali társának ellenkezése akadályozta meg ebben.
Második néptribunusi év
Gaius Marius, miután a cimbri törzs felett aratott győzelmét követően visszatért Rómába, a szenátuson belül politikai értelemben elszigetelve találta magát, így szövetségre lépett Saturninussal és Gaius Servilius Glauciaval, így együtt politikai céljaik elérése érdekében maguk mögé tudták állítani Marius veteránjait és az elszegényedett római tömegeket. Vesztegetésekkel és gyilkosságokkal elérték, hogy Mariust ie. 100-ban hatodszor is consullá válasszák meg, ugyanakkor Galucia praetor, míg Saturninus pedig másodszor is néptribunus lett.
Saturninus ebben az évben egy agrártörvényt (leges Appuleiae de agraria) terjesztett be, mellyel továbbvitte volna az Afrikai földekre vonatkozó korábbi intézkedéseket. A törvénytervezet szerint a Paduson túli területeket, melyeket korábban a Marius által szétvert cimbrik, valamint ideiglenes megszálló független kelta törzsek birtokoltak, fenntartották volna a Marius veteránjai közötti szétosztásra. Ez azonban problémás elgondolás volt, hiszen az említett területek már a provincia lakosainak tulajdonába voltak, mielőtt a cimbri törzs elűzte őket földjeikről. A törvénycsomag másik előterjesztése szerint kolóniákat alapítottak volna Sicíliában, Achaeiában és Macedóniában a Quintus Servilius Caepio (consul ie. 106) által megtalál, majd elsikkasztott tolosai aranykincs visszaszerzését követően az abból fennmaradt összegből. Továbbá római polgárjoggal nem rendelkező itáliaiakat is letelepíttettek volna ezekbe a kolóniákba, mely által részlegesen elismerték volna az itáliaiak a római polgárokéval való jogegyenlősségének ideáját. Az előterjesztés ezen része ellen sokan tiltakoztak az alsóbb rétegek körében is, mivel nem akarták polgárjogi privilégiumaikat másokkal, akár csak részlegesen is megosztani. A törvény záradéka tartalmazta, hogy annak elfogadását követően öt napon belül minden szenátornak esküt kell tennie a benne foglaltak megtartására, és amennyiben ezt nem teszik meg a szenátusból való kizárással és nagy összegű pénzbüntetéssel sújthatók. Minden szenátor le is tette az esküt Quintus Cecilius Metellus Numidicus kivételével, aki önkéntes száműzetésbe vonult. Saturninus, hogy a csőcselék támogatását megnyerje, törvényt hozatott arról, hogy a római polgárok alacsony áron jussanak gabonához, a különbözetet pedig az állam fedezze (lex Appuleiae de frumentarii). A quaestor, Quintus Servilius Caepio, kijelentette, hogy a kincstár nem képes fedezni ezt a kiadást, valamint több néptribunus is megvétózta a törvényt. Saturninus azonban elrendelte, hogy mindezek ellenére a szavazást folytassák le, Caepiot pedig erőszakkal eltávolíttatta. A szenátus érvénytelennek nyilvánította a szavazást,, mondván az istenek helytelenítése jeleként menydörgést lehetett hallani, Saturninus azonban azt válaszolta nekik, jobb ha a szenátus csendben marad, különben a mennydörgést még jégeső is követheti. A törvényeket végül (leges Apilaeia) Marius veteránjainak támogatásának köszönhetően elfogadták.
Bukás és a halál
Gaius Mariusnak rá kellett döbbennie, hogy két szövetségese beárnyékolja és kompromittálja őt politikai módszereivel, és komolyan fontolgatni kezdte, hogy szakít velük, így Saturninus és Glaucia csak abban látták biztosítva politikai jövőjüket, ha újra hivatalba kerülnek. Saturninust ie. 100. december 10-én harmadszor is néptribunusnak választották, Glaucia pedig, bár egy évvel korábban volt praetor, és a lex Villia annalis alapján még két évig kellett volna még várnia, consulnak jelöltette magát. Marcus Antonius Oratort ellenállás nélkül consullá választották, de a másik optimata jelöltet, Gaius Memmiust, akinek úgy tűnt jobb esélye van elnyerni a hivatalt, Saturninus és Glaucia felbérelt emberei halálra verték a szavazás idején.
Ennek következtében hirtelen változás állt be a közhangulatban. A szenátus a következő napon összegyűlt és Saturninust valamint Glauciát közellenséggé nyilváníttatta, és ügyes politikai manőverrel Mariust kérte fel az állam megvédésére, akinek más választása nem lévén, engedelmeskedett a felkérésnek (senatus consultum ultimum de rei pulica defedenda). A Saturninus támogatóit december 10-én legyőzték a Forumon és annak közelében vívott utcai harcokban, ő pedig megmaradt támogatóival a Capitoliumra vonult vissza, ahol, miután a vízellátást elvágták, kapitulálni volt kénytelen. Marius biztosította őket, hogy meghagyják az életüket, majd a Curia Hostiliába vitette őket, hogy majd az érvényben lévő törvények alapján eljárjon ellenük. Ám a szenátus indulatosabb konzervatív gondolkodású tagjai felmásztak az épület tetejére, megbontották azt, és a cserepekkel halálra kövezték Satruninust és társait. Glauciát eközben a saját házából rángatták elő, és ölték meg.
Leszármazottak
Lánya, Appulieia, a családját övező negatív megítélés ellenére jól házasodott, és két későbbi consulnak és életet adott, beleértve Marcus Aemilius Lepidust, az egyik triumvirt is. Másik leszármazottja Sextus Appuleius ie. 29-ben volt consul, az ő fia, Sextus Appuleius (consul ie. 14), Augustus unokahugának, Claudia Marcella Majornak lett a harmadik férje. Marcus Appuleius (consul ie. 20) talán szintén Saturninus egyik leszármazottjának tekinthető.
| |||