„Kölcsönös érthetőség” változatai közötti eltérés

a
A '''kölcsönös érthetőség''' a [[nyelvészet]]ben két vagy több [[nyelv]] azon tulajdonsága, amelynek köszönhetően bármelyikük beszélői megértik többé–kevésbé a másikat vagy a többit, anélkül, hogy tanulták volna őket. A rokon nyelvek kölcsönös érthetőségének mértékét legfőképpen a szókincs-, illetve a hangrendszerbeli hasonlóságok határozzák meg.
 
==A kölcsönös érthetőség és a szocialingvisztika[[szociolingvisztika]]==
A kölcsönös érthetőség az egyik kritérium, amely alapján a legegyszerűbben meg lehetne különböztetni egymástól a nyelvet és a [[dialektus]]t. Az ''[[Ethnologue]]'' szerint a határvonal 85%-os szókészleti egyezésnél húzható meg:<ref>''Ethnologue – Languages of the World'', Raymond G. Gordon, Jr., 15. kiadás, [[SIL International]], [[2005]], p. 11. ''(Intelligibility and dialect relations)''.</ref> e kritérium szerint az ennél alacsonyabb értékek már valószínűleg nehezítik a megértést, míg magasabbak esetén dialektusról is beszélhetünk. Ugyanakkor itt [[szociolingvisztika]]i tényezők is számításba jöhetnek. Például, olykor igen közeli rokonságban álló, teljes mértékben kölcsönösen érthető dialektusokat is külön nyelveknek tekintenek társadalmi, politikai okokból (pl. [[Spanyol nyelv|spanyol]] és az [[Asztúriai nyelv|asztúriai]]), de az is előfordul, hogy kölcsönösen csak nehezen vagy egyáltalán nem érthető dialektusokat csupán ugyanazon nyelv változatai között tartanak számon (pl. az [[Olasz nyelv|olasz]] és a dél-[[olaszország]]i dialektusok).