„Magyarország festészete” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
59. sor:
==XIX. század==
Az európai művészethez hasonlóan a 19. században a magyar művészet legerőteljesbb ága a festészet volt. A korszak alkotóit már az országhatáron túl is ismerték. Kialakult a sajátosan amgyar nemzeti művészet.
A század elején a társadalmi körülmények azonban nem tették lehetővé önálló festőiskolák alakulását. Magyar iskola nem volt, az első kísérlet erre az Itáliából hazatelepült [[Marastoni Jakab]] (1804-1860) 1846-ban alapított festőakadémiája. A század első felének tehetségei nem is maradtak Magyarországon. [[Id. Markó Károly]] Itáliában élt és alkotott, [[Brocky Károly]] (1807-1855) pedig Angliában vált híressé. A kor kulturális igénye kimerült az iparos jellegű arcképfestészetben: [[Donát János]] (1744-1830); [[Rombauer János]] (1782-1849); [[Czausig József]] (1781-1857).
Stiláris szempontból a klasszicizmus és a biedermeier uralkodott, a romanticizmus stílusjegyei először Kisfaludy Károly (1788-1830) művein jelentek meg.
A reformkor legtöbbet foglalkoztatott festője [[Barabás Miklós]] (1810-1898) volt, aki a „korabeli magyar társadalom típusainak úgyszólván az enciklopédiáját festette meg”<ref>{{művlex}}, III. kötet, pp 192.</ref>. Tevékenységével sokat tett a magyar művészet fellendítéséért. Mellette az élvonalba tartozott az életképfestő [[Borsos József]] (1821-1883) és [[Molnár József]] (1821-1899), a történelmi festészetet elsőként képviselő [[Kovács Mihály]] (1818-1892) és [[Kiss Bálint]] (1802-1868). Mindkét területen jelentős volt [[Orlai Petrics Soma]] (1822-1880) munkássága.
A szabadságharc leverése után a festészet új irányba fordult, egyre több önálló hang jelentkezett. A romantikát képviselte [[Zichy Mihály]] (1827-1906) irodalmi jellegű piktúrájával. Párizsban is nagy sikert aratott, majd az orosz cári udvar festője lett. A hatvanas évektől bontakozott ki a nagy történelmi festők munkássága. A vezéregyéniség [[Madarász Viktor]] (1830-1917) volt. Madarász is kapcsolódott a romantikához, de pátoszát csökkentette az [[akadémizmus]]. Hunyadi László siratása című képével a párizsi Salon aranyérmét nyerte el. Harciasan küzdött a Habsburgok ellen, Párizsból való visszatérte után belefáradt a küzdelembe, s hamarosan elszigetelődött. Székely Bertalan is számos szállal kötődött az akadémizmushoz, de sok tekintetben túlszárnyalta azt. Történelmi és freskófestőként is jelentős (Egri nők, Dobozi, kecskeméti városháza dísztermének freskói).
A falképfestészetben szinte egyeduralkodó volt Lotz Károly (1833-1904) és Than Mór. Mivel nem lázadtak oly mértékben, mint Székely és Madarász, több állami megrendelést kaptak ([[Egyetemi Könyvtár]], [[Magyar Nemzeti Múzeum]]). Lotz akadémista művészete a rokokóból merít (Operaház kupolafreskója), a historizmushoz nehezebben köthető Than Mór művészete már csak az 1848-49-ben festett csatákat bemutató akvarellek miatt is nemzetibb. A hivatalos akadémizmus fő képviselője Benczúr Gyula (1844-1920) volt, aki a müncheni iskolához tartozott.
A romantika hatása nemcsak a történelmi festészetben mutatkozott, hanem, furcsa módon, a realista törekvésekben. Különösen Munkácsy Mihály (1844-1900) művészetében.
[[Kategória:Magyar művészet]] {{művészet/e|Magyarország|Magyar}}
| |||