„Magyarország festészete” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
75. sor:
A hatvanas években indult pályájára [[Szinyei Merse Pál]] (1845-1920). Művészete sajátos színfolt a magyar és az egyetemes művészet történetében is. A hetvenes években fordult érdeklődése a látvány, az atmoszferikus problémák felé, egy időben az impresszionistákkal. Az impresszionizmusig azonban nem jutott el, megmaradt a plein air piktúra keretein belül. 1874-es Majálisát értetlen kritikák fogadták, ez hosszú időre elvette kedvét a festészettől. Művészetét később a nagybányaiak értékelték nagyra, de addig is a Lozt- és Banczúr-féle historizmus volt az uralkodó.
A [[nagybányai művésztelep]], az első modern magyar festőiskola [[Hollósy Simon]] (1857-1918) müncheni magániskolájából alakult 1896-ban. A nagybányai iskola egyszerre képviselte a barbizoni elveket, az impresszionionista és naturalista elveket, sajátos egységses stílust alakítottak ki. Szinyei félbehagyott útját kívánták folytatni. Jelentőségük, hogy a magyar festészet ügyét felkarolták. Az iskola legjelentősebb képviselői [[Ferenczy Károly]] (1862-1917), [[Iványi Grünwald Béla]] (1867-1940), [[Thorma János]] (1870-1937), [[Réti István]] (1872-1945), [[Glatz Oszkár]] (1872-1958) voltak. Hozzájuk hasonlóan a [[plein air]] problémaköréből indult el [[Csók István]] (1865-1961) is.
A nagybányai iskola hatására több művésztelep is alakult, mint a szintén impresszionista-realista [[szolnoki művésztelep|szolnoki]] [[Fényes
Nem szerveződött művészteleppé, de iskolát alkotott a [[alföldi festők]] csoportja: [[Koszta József]] (1861-1949), [[Tornyai János]] (1869-1936), [[Nagy István]] (1873-1937), [[Rudnay Gyula]] (1878-1957). Az alföldi festők Munkácsy stílusából indultak ki, azt expresszionista hevülettel gazdagították.
A korszakban alkotó művészek közül nem igazán sorolható egyik irányzathoz sem [[Mednyánszky László]] (1852-1919), [[Csonváry Kosztka Tivadar]] és [[Nagy Balogh János]] (1874-1927) művészete. Mednyánszky a tájképfestészetben tárt fel dosztojevszkiji mélységeket, Csontváry teljesen egyéni úton ötvözte a szecessziós formanyelvet a kortárs expresszionizmussal és szimbolizmussal, Nagy Balogh pedig, Csontváryhoz hasonlóan szintén autodidakta volt, s eljutott a konstruktív törekvésekig.
A posztimpresszionizmust képviselte [[Rippl-Rónai József]], aki Franciaországból hozta a legmodernebb igényeket. Ő a [[Nabis]]-khoz tartozva még a szecessziót is megelőlegezte. A posztimpresszionizmushoz kapcsolódott [[Vaszary János]] is (1867-1939).
A tisztán szecessziós törekvéseket a gödöllői művésztelep képviselte, vezetői Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár voltak. A tiszta szecesszióhoz kapcsolódott némiképp Gulácsy Lajos festészete is, de tételesen nem sorolható be képviselői közé.▼
▲A tisztán
A 20. század beköszöntével egyre erősebb lett a francia orientáció. A [[fauvizmus]] és a [[kubizmus]] elvei átkerültek Magyarországra is, majd hamarosan a német [[expresszionizmus]] is éreztette hatását. Ezek ötvöződtek az első magyar [[avantgárd]] társulás, a [[Nyolcak]] elveiben. A Nyolcak művészetével a magyar festészet az egyetemes festészet szerves részévé lett.
| |||