„Polyplectron” változatai közötti eltérés

A [[díszes pávafácán]] ''(Polyplectron napoleonis)'' sok tekintetben elüt rokonaitól. Ez a leginkább izoláltan élő faj, mely kizárólag a [[Fülöp-szigetekhezszigetek]]hez tartozó [[Palawan]] sűrű trópusi erdeiben fordul elő.

Legközelebbi rokonfaja az alig ismert életmódú [[borneói pávafácán]] ''(Polyplectron schleiermacheri)'', mely [[Borneó]] szigetének síkvidéki esőerdeiben honos. Ez a faj bizonyos tualjdonságai alapján szoros rokonságban áll a [[maláj pávafácán]]al ''(Polyplectron malacense)'', mely kizárólag a [[Maláj-félsziget]] déli részén fordul elő. Mindkét faj tojói egyszerre csak egyetlen tojást raknak, mely egyedülálló a [[fácánfélék]] családján belül. Feltehetően a trópusi éghajlathoz való alkalmazkodás eredménye, mivel egész évben tudnak költeni.

A pávafácánok tollazata egyszínű szürkés vagy barnás, hiányzik róluk a többi fácánfajra jellemző tarka tollazat. A szépen mintázott farokfedő tollakat kivéve a [[hím]] és a [[nőstény]] között nincs észrevehető különbség. A hímek ha összecsukva tartják farkukat nagyon jelentéktelen színűnek tűnnek, kivéve a [[díszes pávafácán]] ''(Polyplectron napoleonis)'' hímjét, melynek színpompás külsejére utal a neve is.

A [[fácánfélék]] többségére jellemző csupasz, élénk színű bőrlebernyegek az arcon és a nyakon, a pávafácánoknál teljesen hiányoznak.

A fajok többségénél a hímek egyetlen dísze szépen színezett pávaszemekkel dúsan ellátott farokfedőtollai. A pávaszemek többnyire zöldes vagy kékes fényben irizálnak és nagyon tetszetőssé teszik az egyebként egyszínű farokfedő tollakat. Ilyen fénylő tollak ksiebbkisebb méretben többnyire a szárnytollakon illetve olykor a mellen is láthatóak.

A pávafácánokat nem könnyű észrevenni a vadonban, mivel lakóhelyük a sűrű esőerdők[[esőerdő]]k, ahol az aljnövényzetben rejtőzködve élnek. A legtöbb faj kizárólag síkvidéki esőerdőkben honos. Egyedüli kivétel a [[hegyi pávafácán]] vagy más néven Rothschild-pávafácán ''(Polyplectron inopinatum)'', mely hegyvidéki területeken él. Ez a faj a Maláj-félsziget hegyvidéki esőerdeinek dús aljnövényzetében honos.

A fajok többsége kis fészekaljat rak egyszerre, egyes fajok egyszerre csak egyetlen egy tojást[[tojás]]t költenek ki. Azonban évente többször is költhetnek, mivel a trópusi övezetben nincs kifejezett szaporodási időszakuk. Több fajukról feljegyezték, hogy évente 8-11 alkalommal neveltek fiókákat.

A fiókák többnyire 20-22 napos költés után kelnek ki a tojásból. Kezdetben nem tudnak önállóan táplálékot szerezni maguknak ezért a fácánféléken belül egyedülálló módon a tojók egy ideig etetik őket. Fogságban ahol a [[hím]] madarak állandóan jelen vannak, feljegyezték, hogy olykor a hímek is megetettékamegetették a fiókákat. Ezt a pávafácánaokpávafácánok rejtőzködő életmódja miatt eddig szabadban még enmnem látta senki sem. aA fiókák igen gyorsan megtanulnak önállóan táplálékot szerezni maguknak. Sokszor felifel sis ugrálnak a levegőbe, hogy elkapjanak egy-egy arra repülő rovart. Szükségük is van rá hogy hamar önellátóak legyenek, mermert tanyjukanyjuk igen gyorsan újra párzik és lerakja a következő fészekalját.

A '''''Polyplectron''''' nem több faját is [[veszélyeztetett fajok|veszélyeztetett madárként]] tartják számon. A fő veszéyleztető tényezőjük mindenütt élőhelyük elpusztítása. A nemből a leginkább fenyegetett fajok a [[díszes pávafácán]] ''(Polyplectron napoleonis)'' és a [[maláj pávafácán]] ''(Polyplectron malacense)''. Mindkét fajnak viszonylag kiciskicsi az elterjedési területe és mindkét területen intenzív erdőirtás folyik.

A nemből a legelterjedtebb faj a [[pávaszemes fácán]] vagy szürke pávafácán ''(Polyplectron bicalcaratum)''. Ez a faj sokszor az kiirtott esőerdők[[esőerdő]]k helyén felnövekvő másodlagos bozótosokban is megél és mivel ennek a fajnak van a legnagyobb elterjedési területe, így nem veszélyeztetett.