„Bábolnai ütközet” változatai közötti eltérés

1848 decemberében a császári seregek egyszerre számos <!--nyolc--> ponton indítottak támadást a magyar honvédsereg ellen. A támadó erők közül a legjelentősebb, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] főereje – mintegy 55 000 ember – a Görgei vezérőrnagy által vezetett feldunai hadsereget támadta, mely a nádasi szorostól a Fertő-tó déli partjáig védte Magyarország nyugati határait. Görgei hadserege mintegy 28 000 emberből állt, így a túlerejű támadás több ponton átszakította a vékony vonalban felállított védelmet. A magyar haditerv az volt, hogy a visszavonuló csapatokat a [[Győr]]ben előkészített állásokban összpontosítja és ez több sikeres utóvédütközet megvívása után sikerült is. Az OHB utasítása szerint Görgeinek a döntő csatát Győrben kellet megvívni és ehhez segítségül [[december 16]]-án Győrbe rendelték [[Perczel Mór]] Muraközben állomásozó hadtestét is. A győri sáncrendszer azonban a rendelkezésre állónál lényegesen nagyobb hadsereg számára készült, <!--Kohlmann ezredes építtette--> így Görgei – hogy a magyar főerő bekerítését elkerülje – [[december 26]]-án elrendelte Győr kiürítését. Az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] az új védelmi vonalat a Vértes és a Gerecse nyugati átjáróinál jelölte ki. Windisch-Grätz [[december 27]]-én bevonult Győrbe, és még aznap este Ottinger Ferenc vezetésével egy vértesezredet és egy fél ulánusezredet indított a magyar sereg üldözésére. A különítmény magyar sereg főoszlopát akkor érte utol, amikor az december 28-án reggel Bábolnáról elvonulóban volt.