„Thomas Tallis” változatai közötti eltérés

Zenéje azonban ennél lényegesen többről tanúskodik. A korabeli Anglia politikai és vallási légköre jóval kiszámíthatatlanabb volt, mint manapság. Egy-egy új uralkodó trónra lépésével – Thomas Tallisnak négyhez is szerencséje volt – az államvallás is minduntalan új színezetet öltött. Az épp hatalmon lévő uralkodói elit a katolicizmus és a protestantizmus között ingadozva hol egyik, hol másik irányba billentette a mérleg nyelvét, míg hosszas harcok árán végül az utóbbi kerekedett felül. Az „Egy Igaz Hit” védelme mindkét vallás oldalán számos áldozattal járt, a királyok és királynők pedig minduntalan hitük szerint követeltek maguknak hűséget – ahogy az általuk rendelt liturgikus zene is az éppen aktuális hitvallás szerint változott. Mindebből két következtetés teljes bizonyossággal levonható Tallis személyét illetően: egyfelől a komponista feltűnő kreativitása, másfelől páratlan alkalmazkodóképessége. Legtöbb szerzeménye inkább borongós, meditatív hangvételű, ugyanakkor olykor egészen páratlan technikai készségről tesz tanúbizonyságot. A 40 szólamú ''Spem in alium'' – ami feltehetően [[I. Erzsébet]] 40. születésnapjára készült – káprázatos zenei szövete talán a legjobb és legismertebb példája ennek.

Magáról az emberről azonban keveset tudunk. Tallis születésénekSzületésének időpontja homályba vész, még a legkiválóbb zenetudósok is csupán a bizonytalan „15051505 körül”körüli terminussal élnek. Zenei neveltetése sem ismert, bár feltételezhetően kórista fiú lehetett valahol (sokak szerint a Chapel Royal kórusában énekelt), hisz akkoriban a legtöbb komponista így sajátította el a kor zenei nyelvezetét.

Zenei pályájának kezdetét jelző első biztos dátum [[1532]]: Tallist ekkor nevezik ki a doveri bencés kolostor orgonistájának. [[1537]]-ben már a londoni St. Mary-le-Hillben játszik, majd a Waltham-apátságban, míg aztán [[1540]]-ben, [[VIII. Henrik]] uralkodása alatt elbocsátják az állásából. A munka nélkül maradt Tallis csak egy évvel később tud újra elhelyezkedni, [[1541]]-ben a Canterbury-katedrális kántora lesz. Végül a király szolgálatába áll, és [[1543]]-ban elnyeri a „Chapel Royal Gentleman”-je címet. Énekel a Chapel Royallal, orgonán játszik, segít a kórus irányításában, és továbbra is komponál. [[1552]] körül megnősül, és vélhetően ugyanabban az évben veszi maga mellé tanítványként az ifjú [[William Byrd]]-öt is, akivel közösen [[1575]]-ben kizárólagos jogot szerez a kottanyomtatásra Angliában. 1585-ben bekövetkezett haláláig Tallis a Chapel Royalnál marad. Tallis minden kétséget kizáróan már a Chapel Royal-korszak előtt is komponált, ám zenei karrierjének valódi kezdetét az uralkodói szolgálat jelzi, és ennek köszönhette, hogy az angol egyházi zene első számú szerzőjévé válhatott. Thomas Tallis a katolikus és a protestáns liturgikus zenének egyaránt kiemelkedő mesterévé vált. Bár katolikusnak született, úgy tűnik, megmenekült az üldöztetésektől, sőt Anglia új egyházának vezető komponistája lett. A katolikus egyház számára írt latin nyelvű, polifón vokális zenében éppoly maradandót alkotott, mint az új anglikán egyháznak készült, angol nyelvű, tiszta homofón muzsikában, mely utóbbiak közül számos műve még ma is gyakran felhangzik a liturgiákon.