„Geb” változatai közötti eltérés

'''Geb''' a föld istene az [[egyiptomi mitológia|egyiptomi mitológiában]], [[Su]] és [[Tefnut]] fia, [[Ozirisz]], [[Ízisz]], [[Neftisz]] és [[Széth]] apja. Nevének más olvasatai: ''Kebu, Szeb, Szibu.'' A [[héliupolisz]]i [[Enneád]] tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején.

 

A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, [[Nut]] égistennővel, mert az naponta felfalta a gyerekeiket – a csillagokat –, majd ismét megszülte valamennyit. Su szétválasztotta őket, Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi „ég-föld” párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb lelke (''bá''ja) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a [[Nílus]]). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával. [[Hórusz]] és [[Széth]] igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: „hercegek hercege” ''(repati),'' Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalma Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyik szövegben Geb leányát, Íziszt „kacsatojásnak” nevezik.

 

[[Kategória:Egyiptomi istenek]]

 

[[als:Geb]]

[[bg:Геб]]

[[de:Geb (Ägyptische Mythologie)]]

[[el:Γκεμπ]]

[[es:Geb]]

[[et:Geb]]