„Benedetto Croce” változatai közötti eltérés

 

A hegeli [[dialektika]] ellentéteinek szintézise helyett a különbözőségek szintéziséről ír, melyekben megörződik a különbözőség is. Filozófiáját maga a „szellemi filozófiájának” nevezte, melyben az egyedüli valóságosan létező a szellem, a fizikai világ nem több a tudat konstrukciójánál. A szellemi megismerés négy fajtáját különbözteti meg: az [[esztétika]], a [[logika]], a [[gazdaság]] és az [[etika]] szféráját. A szellem tevékenységét időben kibontva a [[történelem]] írja le, így a filozófia maga is történelem – a történelem leírása csak a filozófiai kategóriák segítségével lehetséges. A szellem története végtelen fejlődés, mely abszolút és idővel felváltja a [[vallás]]t. Croce leginkább lényeges művei az esztétika területén jelentek meg. Az igazi műalkotás a szerinte a művészben élő kép, melynek fizikai megvalósulása azt mintegy örökkévalóvá teszi, befogadói pedig rajta keresztül reprodukálják, újraalkotják. A művészet alapvetően szellemi tevékenység, alkotás. A szépség fogalma azonos a kifejezéssel: a szépség csak a műalkotásokban nyílvánulhat meg. Természeti szépség nem létezik, bár a természet képes arra, hogy a szemlélőből esztétikai képet hozzon létre.

{{Filozófia}}

[[Kategória:Olasz filozófusok|Croce, Benedetto]]