|
III. Hosszúlábú Ulászló [[III. Mieszko lengyel fejedelem|III. Öreg Mieszko]] harmadik, legfiatalabb fia volt második feleségétől, Kijevi Eudoksijától, aki valószínűleg II. Izjaszlav kijevi fejedelem lánya volt. Már halála után kb. 150 évvel a "Nagy-Lengyelország Krónikájában" megjelent a "hosszúlábú" jelző, ami élő hagyományra utal.
{{Tree|ojciec_ojca=[[III. Boleszláv lengyel fejedelem|Ferdeszájú Boleszláv]] †[[1138]] okt.október 28.|matka_ojca=Salome von Berg †[[1144]] júl.július 27.
|ojciec_matki=II. Kijevi Izaszláv †[[1154]] okt.október 13.|matka_matki=ismeretlen|ojciec=[[III. Mieszko lengyel fejedelem|Öreg Mieszko]] †[[1202]] márc.március 13 v. 14.|matka=Kijevi Eudokszija]]|osoba='''Hosszúlábú Ulászló''' †[[1231]] nov.november 3.}}
== Együttműködés apjával, [[III. Mieszko lengyel fejedelem|III. Öreg Mieszkóval]] ==
== Odon fia Ulászló eltávolítása az országból. A hármas szövetség kérdései ==
Ugyanebben az évben a nagy-lengyelországi herceg kihasználva Szakállas Henrik semlegességét, elhatározta hogy véget vet a konfliktusnak Odon fia Ulászlóval és rajtaütött unokaöccse országrészén, külföldre kényszerítvén őt. [[1217]]. végén vagy [[1218]] elején Hosszúlábú Ulászló és Szakállas Henrik formálisan is szövetséget kötött (hasonlóan a Fehér Leszekkel kötött szövetséghez) a sądoweli gyűlésen Paweł poznańi és Wawrzyniec lubuszi püspök közvetítésenek köszönhetően. A szövetség ismeretlen okokból a nagy-lengyelországi herceg számára is hasznos lehetett, aki nemcsak beleegyezését adta Odon fia Ulászló országrészének elfoglalásához, hanem az alkalmat kihasználva megkapta [[Lubusz]] várost is, mely még [[1209]]-ben került Konrád lausitzi örgrófhoz, majd egy év múlva Szakállas Henrikhez. A sądoweli egyezményt 1218. május 9-én külön pápai bulla erősítette meg, így elbukott Kietlicz érsek politikája.
A szövetség első próbája a nagy vesztes, Henryk Kietlicz halála volt [[1219]]-ben és az, hogy közös akarattal a hercegek Wincenty Niałek kancellárt választották meg, aki a nagy-lengyelországi herceg egyik legbennsőbb munkatársa volt.
== Háború két fronton: Mazóviai Konráddal és Odon fia Ulászlóval ==
Konrád [[1228]]. nyarán támadta meg Kis-Lengyelországot. A hadjárat azonban nem járt sikerrel, mivel a mazóviai herceget meglepte [[II. Henrik lengyel fejedelem|Jámbor Henrik]] és vereséget szenvedett Skałánál. onrád azonban nem mondott le tervéről, és a következő évben új hadműveletekbe kezdett. Ezúttal nagyobb sikerrel járt, különösen, hogy a spytkowicei gyűlésen sikerült alattomosan [[Płock]]ba csábítani Szakállas Henriket, ami annyira megbénította Fehér Leszek öccsének ellenségeit, hogy Konrádnak sikerült elfoglalnia Kis-Lengyelország nagyobb részét. Nem volt érdektelen az sem, hogy a mazóviai herceg pártjára állt a sandomierzi vajda, Pakosław Awdańc és a wiślicei ispán Mściwoj Lis. Röviddel ezután Konrád összemérte erejét Odon fia Ulászlóval és orosz segítségre támaszkodva megkísérelte elfoglalni a Hosszúlábú Ulászló birtokában lévő [[Kalisz]]t. A nagy-lengyelországi herceg, aki északon Odon fia Ulászlóval folytatott harcokkal volt elfoglalva, nem tudott a városnak segítséget nyújtani, szerencsére az erős falak kitartottak és Mazóviai Konrád kénytelen volt visszavonulni.
== Ulászló veresége Nagy-Lengyelországban. Menekülés Sziléziába ==
| 