„Shaw kései munkái (1933–38)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Genf: szankció - link
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Dátumok helyesebb írása, rövidítések feloldása
7. sor:
Ha az On the Rocks esetében meglepő ,hogy a darabot a bemutató után félretették, '''The Simpleton of the Unexpected Isles''' esetében ez egyenesen meghökkentő. Shaw 1934-ben írta: egyik kedvelője, ''[[Dame Laurentia MacLachlan]]'' azt javasolta, ne adassa ki. A darab a Shaw-életművön belül is furcsa darab: nem hasonlít, legfeljebb témáját tekintve a ''[[Back to Methuselah|Vissza Matuzsálemhez]]'' 4. részéhez. A darab egy új civilizáció kezdetébe torkollik: az Ítélet Napja során minden hasznavehetetlen, steril, közösségi érzés nélküli lény eltűnik, és akik maradnak, azoknak is számolniuk kell azzal, hogy a jövőben eltűnhetnek. Hyering, Sir Charles és a feleségiek valamint Pra és Prola, egy keleti szekta papja és papnője "félelem és remény nélkül" néznek előre az ismeretlen jövőbe. A darabnak enyhén misztikus olvasata is lehet: Edmund Wilson szerint "tiszta hülyeség" ( "really silly" ). Az átmeneti hanyagolás után 1996-ban, a malverni Shaw-fesztiválon nagy sikerrel újították fel: a színpadon megjelent maga Shaw is (''[[Al Kozlik]]'' játszotta) és a végén a "túlélők", "megmentői" közé ült és nézett a jövőbe ( a nézőtérre ).
 
The '''Six of Calais''' (1934) rövid darab, "határozottan megrajzolt jellemekkel" (Benedek Marcell). Kr. u. 1347, aug.augusztus 4.-én III. Edward elfoglalja Calais-t és a megadás feltételéül szabja, hogy a város 6 leggazdagabb polgára jöjjön ki a város elé, felakasztják őket. A polgárok egyike, Piers de Rosty nem hajlandó meghódolni, sőt durván sértegeti a királyt, aki ezért nem akasztatná fel ("Hanging is too good for him.") A királyné végül mindegyik polgárnak kikönyörgi a kegyelmet, de Piers tovább pofátlankodik, ezért kihajítják a táborból. A darab kis terjedelme ellenére nagyon nehezen előadható, hiszen csak 10-15 megnevezett szereplő van, plusz a király testőrsége, plusz a színpadkép (sátrak tömege, a háttérben a várfal, amin járkál ez-az, bár azt vetítéssel is meg lehet oldani.
 
A három darab közül legjobb talán '''The Millionairess''' (1935). A darabot egyrészt farce-ként ( T. F. Evans ), de akár moralitásként is lehet interpretálni. Epifania Fitzfassenden (lánynevén Ognisanti Di Parerga) tkp. a Hatalom és a Pénz megtestesítője lenne utóbbi olvasatban: a neve is 'az istenség megtestesülését' jelenti. Epifania el akar válni a férjétől, Alastairtől, mert unja; udvarlóját, Adrian Blenderblandet pedig lerúgja a lépcsőn, mert megsértette apja emlékét. Utóbbi esetben akad össze egy egyiptomi orvossal (aki a Tudományt reprezentálja) és feleségül akar menni hozzá, de a doktor csak akkor hajlandó, ha Epifania előtte 6 hónapig megélt a saját keresményéből. A nő ugyanezt szabja feltételül a másiknak. 6 hónap múlva Epifania egy szálloda tulajdonosa, az orvos pedig a kezdőtőkét is elvesztette, de E. mégis feleségül megy hozzá. Szegény feje!