„2. vonósnégyes (Bartók)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
NZs (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
NZs (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Bartók Béla]] '''II. [[vonósnégyes]]'''e [[1915]] és [[1917]] [[október]]e között keletkezett [[Rákoskeresztúr]]on. Az első világháború értelmetlen vérontása és gyűlöletes atmoszférája egyre több szenvedést okozott az alkotónak, innen a vonósnégyes vallomásszerű, rendkívül személyes hangja.
Az [[1918]]. [[március 3]]-i [[budapest]]i premieren a Waldbauer-Kerpely Quartet játszott, akiknek a mű fel volt ajánlva. Ebből az alkalomból Kodály Zoltán írt méltatást a műről a Nyugatban: „...Bartók formaépítése a régi mesterekhez áll közelebb. Hozzájárul valami, ami, legalább abban a következetességben, amelyben két vonósnégyese mutatja, lényegében új próbálkozás. Az egymást követő tételek nem különböző hangulatok képét adják, hanem egységes lelki-folyamatnak, fejlődésnek folytatólagos rajzát, az egész mű, bár zeneileg tökéletesen megformált, az élmény közvetlenségével hat... Az első kvartett elejétől végig egy fokozódó, retour á la vie’* szerény négy hangszerével is szuggesztívebb, mint Berliozé, nagy apparátusával. A másik egy »Episode« (1. nyugodt élet, 2. öröm, 3. bánat) a berliozi ópium nélkül. Benne ugyan a bánaté az utolsó szó, de nem a döntő: az elkezdődő darab (külön formájában is a legsikerültebb) győzi egyensúllyal...”
André Gertiernek írt Bartók levél szerint az első tétel [[szonáta forma|szonáta formában]] íródott, a második tétel az egy „[[rondó]]-szerűség”, a harmadikat pedig „nehéz definiálni” ([[tenáris forma]]).▼
<small>* Retour á la vie = visszatérés az életbe. Berlioz Lélio c. monodrámájának alcíme.</small>
Az első ([[1920]]-as) kiadást a [[Universal Edition]] követte el.
*'''Tételek:'''▼
#Moderato▼
#Allegro molto capriccioso▼
▲André Gertiernek írt Bartók levél szerint az első tétel [[
#Lento▼
Az első tétel dallamvilága igen gazdag a kifejezés különböző árnyalataiban, valósággal gesztusként szerepel, mozog egy-egy témája. Különösen ilyen a legelsőnek bemutatott — és a tételben mindvégig vezető szerepet játszó — szenvedélyesen feltörő, rövid, pregnáns motívum.
A második tétel scherzo tematikája az ekkortájt írt [[Fából faragott királyfi]] népzenei fogantatású részleteivel rokon.
A lassú zárótétel szubjektív hangú panasz, amelynek mintája a magyar népi [[sirató]]énekek félig beszélt—félig énekelt módszere lehetett. Mivel ebben az időben Bartók már ismerte [[Arnold Schönberg]] és [[Igor Stravinsky]] munkásságát, hatásuk e vonósnégyesre éppoly valószínű, mint az [[arab]] népzenéből származó kis[[terc]][[motívum|motivikáé]], amely a zeneszerző [[1913]]-as észak-afrikai gyűjtésének anyagát reprezentálja.
[[Kategória:Bartók vonósnégyesei]]
| |||