„Louis Charles Delescluze” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a interwikik új sorba rendezése
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a -ít végű igék és származékaik hosszú í-vel
4. sor:
Dreux-ben született, majd Párizsban tanult jogot. Már ifjúkorában magáévá tette a demokratikus eszméket és részt vett az [[1830. júliusi forradalom]]ban. Miután politikai okok miatt kénytelen volt [[Franciaország]]ot elhagyni [[1835]]-ben átvette a ''Journal de Charleroi'' belga lap szerkesztését. [[1841]]-ben pedig főszerkesztője lett [[Valenciennes]]ben az ''Impartial du Nord'' című lapnak. Az [[1848]]-as februári forradalom érdekében kifejtett tevékenységét a francia köztársaság azzal jutalmazta meg, hogy Nord és Pas de Calais kerületek főbiztosává nevezte ki, ez állását azonban nemsokára elveszítette. Ekkor alapította a ''La Révolution démocratique et la Liberté républicaine'' című lapot, melynek lázító szocialista szellemű cikkei miatt másfél évi börtönre és tízezer frankra ítélték, majd [[1849]]-ben száműzték.
 
A büntetés elől [[Anglia|Angliába]] menekült, azonban [[1853]]-ban visszatért Párizsba, ahol ismét titkos politikai összeesküvésbe keveredett. Emiatt négy évi börtönre ítélték, sőt később [[Francia Guyana|Francia Guyanába]], [[Cayenne]]be vitték, ahonnan csak [[1859]]-ben tért vissza. Szenvedéseit a ''De Paris a Cayenne, journal d'un transporte (1867)'' című művében írta meg. Visszatérése után egy ideig visszavonultan élt, majd [[1868]]-ban megindította a ''Reveil''-t, amiért sajtóvétség miatt megint elitéltékelítélték. A császárság bukása után azt remélte, hogy kommunista terveit és óhajait immár megvalósíthatja. De amikor a kormány ellen [[1870]]. [[október 31]]-én felkelést tervezett, megint elfogták, néhány nap múlva azonban szabadon bocsátották. A kormány nagylelkűségét azzal hálálta meg, hogy az [[1871]]. [[január 22]]-i felkelésben újra részt vett. [[Február 8]]-án követnek választották a nemzetgyűlésbe, amikor azonban [[március 26]]-án a kommün tagjává választotta, mandátumáról lemondott. [[Április 4]]-én belépett a kommün végrehajtó bizottságába, [[május 9]]-én megbuktatta a jóléti bizottságot és az új bizottság elnöke lett. Cluseret bukása és Rossel lemondása után még a hadügyi bizottság vezetését is elvállalta. Elnyomta az ellenzéki sajtót, gyakorolta és fegyelmezte a csapatokat és mindent megtett Párizs védelmére.
 
Amikor felismerte, hogy a kommün bukásra van ítélve, a [[május 20]]-i ülésen azt javasolta, hogy a versaillesi csapatok bevonulása előtt petróleummal gyújtsák fel az összes középületet, a kezeseket pedig lőjék agyon. Amikor [[május 28]]-án a felkelők utolsó erődítménye, a Buttes Chaumont is az ellenség kezébe került, Delescluze a rue d'Angoulemeben torlaszt emeltetett, ahol bátran bevárta az ellenséget és öt golyótól találva, holtan rogyott össze.