„Imitáció (zene)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
beasblonozás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{lektor}}
{{nincs forrás}}
Az '''imitáció''' szó utánzást jelent. Rengeteg zenei forma épít erre [[Palestrina]] műveitől
▲Az imitáció szó utánzást jelent. Rengeteg zenei forma épít erre Palestrina műveitől Bachon át egészen a modern kor szerzőiig. A legegyszerűbb imitációs szerkesztési forma a kánon. Itt a szólamok belépése egy adott hanghoz kötött ugyan, de az összes szólam ugyanazt a témát hozza. Értékduplázó az imitáció, ha a téma hangjait az imitáló szólam megfelezi, értékfelező, ha megduplázza. A tükör-kánonnál az imitáló szólam hangközei tükörképként annyit mozdulnak az ellenkező irányba, mint az első szólam alkotóelemei. Erre példa Bach tükörfúgája a Fúga művészetéből.
Az imitációnak több vállfaja van, ezen belül megkülömböztetünk szigorú, ill. kötött imitációt. A szigorú imitációnál valamilyen kritériumhoz van igazítva a társszólam(ok) menete, míg a szabadnál a téma anyaga nem ugyanaz, csak hasonlít a vezérdallamhoz. Az imitáció a legnagyobb jelentősségre a barokk kor hangszeres zenéjében tett szert, de itt már a tonalitási viszonyok is mérlegendőek voltak, pl. az utánzó szólamnak az utánzás ellenére az első szólammal egyszerre kellett hangnemet váltania. A legfontosabb alkalmazása, és egyben a csúcsa a műfajnak a fúga, ahol a témák imitációs belépései szinta mindíg új hangnemet jelentettek, de a variációs formák, mint a chaccone, a passacaglia is sokat merít ebből az építkezési elvből.
{{csonk-zene}}
[[Kategória:Zene]]
| |||