„Dráva-sík” változatai közötti eltérés

2 539 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
→‎Növényzete: nád, sás
(→‎Növényzete: nád, sás)
* [[bodros békaszőlő]] ''(Potamogeton crispus)''.
 
A tavakban, [[lápszem]]ekben, [[holtág]]akban és [[morotva|morotvák]]ban élő mocsári növények ugyan a víz alatti iszapban gyökereznek, de asszimiláló felületük a víz színe fölé emelkedik.
A vízpartok, vizenyős rétek jellemző növénytársulásai:
* [[valódi nádas]] ''(Phragmitetum communis)'',
* [[széleslevelű gyékényes]] ''(Typhetum latifoliae)'',
* [[keskenylevelű gyékényes]] ''(Typhetum angustifoliae)''.
 
* Jellemző, '''nádas''' típusú növénytársulásaik:
A part felé közeledve, a sekélyebb vizű termőhelyeken a nádasokat [[magas sásos]]ok váltják fel. Az ártéri puhafaligetek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki; ezeket rendszeresen elönti az árvíz. A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a [[csigolya bokorfüzes]]ek [[fekete nyárliget]]ekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható [[fekete nyár]] ''(Populus nigra)'' fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a [[csigolya fűz|csigolya füzet]] ''(Salix purpurea)'', és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a [[fehér fűz]] ''(Salix alba)'' is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő [[téli zsurló]] ''(Equisetum hiemale)''. A [[nemes nyár]] és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált.
** [[valódi nádas]] ''(Phragmitetum communis)'',
** [[széleslevelű gyékényes]] ''(Typhetum latifoliae)'',
** [[keskenylevelű gyékényes]] ''(Typhetum angustifoliae)''.
** [[vízi harmatkásás]] ''(Glycerietum maximae)'',
** [[tavi kákás]] ''(Schoenoplectetum lacustris)''.
 
[[Barcs]]tól délkeletre található egy
* [[kálmos társulás]] ''(Acoretum calami)'' is.
 
A [[fűzláp]]ok ''(Calamagrostio-Salicetum cinereae)'' felé vezető [[szukcesszió]]s út fontos állomása a [[tőzegpáfrányos-keskenylevelű gyékényes]] társulás ''(Thelypteridi-Typhaetum angustifoliae)'' a maga jellegzetes, úszó szigeteivel.
 
A nádasok általánosan elterjedt növényei:
* [[széleslevelű békakorsó]] ''(Sium latifolium)'',
* [[mocsári galaj]] ''(Galium palustre)'',
* [[réti füzény]] ''(Lythrum salicaria)'',
* [[sövényszulák]] ''(Calystegia sepium)'',
* [[közönséges lizinka]] ''(Lysimachia vulgaris)'',
* [[vízi lórom]] ''(Rumex hydrolapathum)'',
* [[egyszerű békabuzogány]] ''(Sparganium simplex)'',
* [[tavi káka]] ''(Schoenoplectus lacustris)'',
* [[vízi harmatkása]] ''(Glyceria maxima)'',
* [[rizsfű]] ''(Leersia oryzoides)'',
* [[nád]] ''(Phragmites australis)'',
* [[pántlikafű]] ''(Phalaroides arundinaceum)'',
* [[parti nádtippan]] ''(Calamagrostis pseudophragmites)'',
* [[széleslevelű gyékény]] ''(Typha latifolia)'',
* [[keskenylevelű gyékény]] ''(Typha angustifolia)''.
Ritka fajok:
* [[gyökerező erdei káka]] ''(Scirpus radicans)''
* [[kálmos]] ''(Acorus calamus)''.
 
A part felé közeledve, a sekélyebb vizű termőhelyeken a nádasokat [[magas sásos]]ok váltják fel. A leggyakoribb sásos növénytársulások:
* [[éles sásos]] ''(Caricetum gracilis)'',
* [[parti sásos]] ''(Caricetum riparicce)'',
* [[hólyagos sásos]] ''Caricetum vesicariae'',
* [[zsombéksásos]] ''(Caricetum elatae)'';
 
ezek domináns növényei értelemszerűen:
* [[éles sás]] ''(Carex gracilis)'',
* [[parti sás]] ''(Carex riparia)'',
* [[hólyagos sás]] ''(Carex vesicaria)'',
* [[zsombéksás]] ''(Carex elata)''.
 
Mivel sekélyebb a víz, mások a kísérő fajok is:
* [[mocsári zsurló]] ''(Equisetum palustre)'',
* [[torzsikaboglárka]] ''(Ranunculus sceleratus)'',
* [[mételykóró]] ''(Oenanthe aquatica)'',
* [[hídőr]] ''(Alisma plantago-aquatica)'',
* [[virágkáka]] ''(Butomus umbellatus)'',
* [[nyílfű]] ''(Sagittaria sagittifolia)'',
* [[háromélű káka]] ''(Schoenoplectus triqueter)'',
* [[szemcsés csetkáka]] ''(Eleocharis mamillata)'',
* [[sárga nőszirom]] ''(Iris pseudacorus)'',
* [[vízilófark]] ''(Hipuris vulgaris)''.
 
A part felé közeledve, a sekélyebb vizű termőhelyeken a nádasokatAz [[magasártéri sásospuhafaliget]]ok váltják fel. Az ártéri puhafaligetekek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki; ezeket rendszeresen elönti az árvíz. A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a [[csigolya bokorfüzes]]ek [[fekete nyárliget]]ekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható [[fekete nyár]] ''(Populus nigra)'' fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a [[csigolya fűz|csigolya füzet]] ''(Salix purpurea)'', és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a [[fehér fűz]] ''(Salix alba)'' is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő [[téli zsurló]] ''(Equisetum hiemale)''. A [[nemes nyár]] és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált.
 
Az alacsony ártér magasabb részein alakultak ki a [[fehér nyárliget]]ek. Ezek lombkoronaszintje elérheti a huszonöt méteres magasságot, uralkodó növényük a [[fehér nyár]] ''(Populus alba)''. A nemes nyár kultúrák térhódítása miatt a fehér nyárligetek is erősen megfogyatkoztak, de faültetvénnyé alakított állományaik többsége viszonylag könnyen regenerálódik. A Dráva hullámterének magasabb szintjein az [[égerliget]]eket [[tölgy-kőris-szil ligeterdő]] ''(Carici brizoidis-Ulmetum)'' váltja fel. Ilyen [[Drávakeresztúr]]on a „Zokoga” erdő, [[Révfalu]] mellett pedig a „Lóka”.