„Dráva-sík” változatai közötti eltérés

4 688 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
→‎Növényzete: Láprétek
(→‎Növényzete: nád, sás)
(→‎Növényzete: Láprétek)
 
== Növényzete ==
 
=== A síkságok ===
 
A terület a [[zárt tölgyes öv]]be tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő [[galériaerdő]]k; ezek a [[Duna-Dráva Nemzeti Park]] részeiként védett természetvédelmi területek.
Növényzete alapján a '''Dráva-sík''' – pontosabban, a teljes [[Drávamenti-síkság]] a [[közép-európai flóraterület]] [[Pannonicum flóratartomány]]ának [[Eupannonicum flóravidék|alföldi flóravidék]]éhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a [[Titelicum flórajárás|dél-alföldi flórajárás]] részének tekintik, míg mások önálló, [[Dravense flórajárás]]ként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg.
 
A Dráva-sík somogyi része egyrészt a [[Zákányi-dombság]]gal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a [[Belső-somogyi homokvidék]]kel határos. Zákányi-dombság meredek lejtőinek alapján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az [[Illiricum flóratartomány]] [[Slavonicum flóravidék|szlavóniai flóravidék]]ének [[őrtilosi flórajárás]]a). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány [[Praeilliricum flóravidék]]éhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: a legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről szinte teljesen hiányzik a Belső-Somogyra ([[Somogyicum flórajárás]]) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció szinte teljesen hiányzik. A Dráva-sík somogyi részén megjelenő, de [[Belső-Somogy]] homokvidékéről hiányzó, [[keményfás ligeterdő]]kben és [[gyertyános-tölgyes]]ekben élő növények:
* [[fürtös gyűrűvirág]] ''(Carpesium abrotanoides)'',
* [[bókoló gyűrűvirág]] ''(Carpesium cernuum)'',
* [[fehér acsalapu]] ''(Petasites albus)''
* [[hamvas éger]] ''(Alnus incana)''.
 
=== Vízi élőhelyek ===
 
A terület növényzetének érdekességei a változatos vízi élőhelyek növénytársulásai. Ezek legjellemzőbb előfordulásai:
* [[sertelevelű békaszőlő]] ''(Potamogeton trichoides)'',
* [[bodros békaszőlő]] ''(Potamogeton crispus)''.
 
== Mocsarak, partszegélyek ==
 
A tavakban, [[lápszem]]ekben, [[holtág]]akban és [[morotva|morotvák]]ban élő mocsári növények ugyan a víz alatti iszapban gyökereznek, de asszimiláló felületük a víz színe fölé emelkedik.
* [[vízilófark]] ''(Hipuris vulgaris)''.
 
=== Mocsárrétek ===
Az [[ártéri puhafaliget]]ek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki; ezeket rendszeresen elönti az árvíz. A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a [[csigolya bokorfüzes]]ek [[fekete nyárliget]]ekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható [[fekete nyár]] ''(Populus nigra)'' fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a [[csigolya fűz|csigolya füzet]] ''(Salix purpurea)'', és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a [[fehér fűz]] ''(Salix alba)'' is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő [[téli zsurló]] ''(Equisetum hiemale)''. A [[nemes nyár]] és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált.
 
Az [[ártéri puhafaliget]]ek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki:
* Deschampsietum caespitosae,
* Agrostio-Poetum trivialis,
* Agrostio-Plzalaridetum,
* Carici Alopecuretum pratensis,
* Cirsio cani-Festucetum pratensis stb.
 
Ezeket rendszeresen elönti az árvíz. Mivel rendszeresen jut rájuk oxigéndús, friss víz, ezekben tőzeg nem képződik és mohaszintjük is jelentéktelen. Fontosabb növényeik:
* [[sédbúza]] ''(Deschampsia caespitosa)'',
* [[fehér tippan]] ''(Agrostis stolonifera)'',
* [[pántlikafű]] ''(Phalaroides arundinacea)'',
* [[réti ecsetpázsit]] ''(Alopecurus pratensis)'',
* [[réti csenkesz]] ''(Festuca pratensis)''
* [[mocsári nefelejcs]] ''(Myosotis palustris)'',
* [[fekete nadálytő]] ''(Symphytum officinale)'',
* [[vízi peszérce]] ''(Lycopus europaeus)'',
* [[csikorgófű]] ''(Gratiola officinalis)'',
* [[üstökös veronika]] ''(Veronica catenata)'',
* [[vízi kányafű]] ''(Rorippa amphibia)'',
* [[bókoló farkasfog]] ''(Bidens cernuus)'',
* [[fülemüleszittyó]] ''(Juncus articulatus)'',
* [[réti szittyó]] ''(Juncus compressus)'',
* [[vékony szittyó]] ''(Juncus tenuis)'',
* [[réti harmatkása]] ''(Glyceria fluitans)''.
 
== Láprétek ==
 
A [[láprét]]ek olyan, lefolyástalan élőhelyek, amelyeken a talajvíz időszakonként (tavasszal és ősszel vagy az áradások idején) elönti a felszínt. Az ilyen termőhelyek, oxigénszegények, pangó vízzel és [[tőzeg]]es talajjal. Két alaptípusuk:
* [[mocsári láprét|mocsári]] vagy ''átmeneti láp'',
* [[kiszáradó láprét|kiszáradó láp]].
 
Mindkettőre jellemző a tőzegesedés, de míg az előző nem szárad ki (vagy csak ritkán), utóbbival ez rendszeresen megtörténik. A kiszáradó lápréten ritkábbak a nedvességet kedvelő, gyakoribbak a réti elemek. Mohaszintje gazdag; rajta a [[sás]]ok mellett a [[pázsitfűfélék]] is jelentős szerephez jutnak.
 
Az átmeneti vagy mocsári lápokban a mocsári növényzet alatt egy idő után tőzeg halmozódik fel: ilyenkor a [[mocsár]] [[láp]]pá alakul. Így alakulnak ki az elláposodott zsombékosok is; ezek két fő növéyntársulása:
* Caricetum appropinquatae,
* Caricetum elatae.
Legjellegzetesebb növényeik:
* [[zsombéksás]] ''(Carex elata)'',
* [[rostos tövű sás]] ''(Carex appropinquata)'',
* [[villás sás]] ''(Carex pseudocyperus)'',
* [[tóalma]] ''(Ludzuigia palustris)'',
* [[vidrafű]] ''(Menyanthes trifoliata)''.
 
Az átmeneti lápokra jellemző a [[békaboglárkás-csikorgófüves]] társulás ''(Ranunculo flammulae-Gratioletum officinalis)''. Ez leginkább a láptavak homokos szegélyein, vízlevezető árkok oldalain és [[égerláp]]ok szegélyzónáiban alakul ki; [[Magyarország]]on csak a [[Barcs]] és [[Darány]] közötti homokvidéken ismert. Jellemző növényei:
* [[békaboglárka]] ''(Ranunculus flammula)'',
* [[csikorgófű]] ''(Gratiola officinalis)'',
* [[sűrű csetkáka]] ''(Eleocharis carniolica)'',
* [[tóalma]] ''(Ludwigia palustris)'',
* [[gázló]] ''(Hydrocotyle vulgaris)''.
 
A kistáj több pontján megtalálhatók még a [[tőzegmohás átmeneti láp]]ok ''(Carici lasiocarpae-Sphagnetum, Carici stellulatae-Sphagnetum)'' is, bár ezek mérete egyre zsugorodik. Gyakori növényeik a [[tőzegmoha|tőzegmohák]] ''(Sphagnum lescurü, Sphagnum palustre, Sphagnum subsecundum)''. Ritka és védett növényeik:
* [[gyapjas magvú sás]] ''(Carex lasiocarpa)'',
* [[töviskés sás]] ''(Carex stellulata)'',
* [[hengeres sás]] ''(Carex diandra)''.
 
A másik alaptípus a kiszáradó lápréteké (Junco-Molinietum): ezek a lápok részleges lecsapolásával és termőhelyük rendszeres kaszálásával jöttek létre. Jellemző növényeik:
* Carex leporina,
* Carex pallescens,
* [[réti sás]] ''(Carex distans)'',
* [[deres sás]], ''(Carex flacca)'',
* [[gyepes sédbúza]] ''(Deschampsia caespitosa)'',
* [[kékperje]] ''(Molinia coerulea)''.
A kétszikűek közül gyakori:
* [[őszi vérfű]] ''(Sanguisorba opcinalis)'',
* [[ördögharapta fű]] ''(Succisa pratensis)'',
* [[festő zsoltina]] ''(Serratula tinctoria)'',
* [[szürke aszat]] ''(Cirsium canum)'',
* [[csermelyaszat]] ''(Cirsium rivulare)''.
Védett növényfajok:
* [[kockás liliom]] ''(Fritillaria meleagris)'',
* [[tavaszi tőzike]] ''(Leucojum vernum)'',
* [[szibériai nőszirom]] ''(Iris sibirica)'',
* [[mocsári nőszőfű]] ''(Epipactis palustris)'',
* [[mocsári kosbor]] ''(Orchis laxiflora)'',
* [[hússzínű ujjaskosbor]] ''(Dactylorhiza incarnata)''.
 
Lápréteket a Dráva-síkon:
* [[Barcs]],
* [[Gyékényes]],
* [[Sellye]],
* [[Drávafok]],
* [[Szaporca]],
* [[Felsőszentmárton]],
* [[Révfalu]],
* [[Piskó]]
határában találunk.
 
 
Az [[ártéri puhafaliget]]ek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki; ezeket rendszeresen elönti az árvíz. A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a [[csigolya bokorfüzes]]ek [[fekete nyárliget]]ekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható [[fekete nyár]] ''(Populus nigra)'' fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a [[csigolya fűz|csigolya füzet]] ''(Salix purpurea)'', és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a [[fehér fűz]] ''(Salix alba)'' is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő [[téli zsurló]] ''(Equisetum hiemale)''. A [[nemes nyár]] és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált.
 
Az alacsony ártér magasabb részein alakultak ki a [[fehér nyárliget]]ek. Ezek lombkoronaszintje elérheti a huszonöt méteres magasságot, uralkodó növényük a [[fehér nyár]] ''(Populus alba)''. A nemes nyár kultúrák térhódítása miatt a fehér nyárligetek is erősen megfogyatkoztak, de faültetvénnyé alakított állományaik többsége viszonylag könnyen regenerálódik. A Dráva hullámterének magasabb szintjein az [[égerliget]]eket [[tölgy-kőris-szil ligeterdő]] ''(Carici brizoidis-Ulmetum)'' váltja fel. Ilyen [[Drávakeresztúr]]on a „Zokoga” erdő, [[Révfalu]] mellett pedig a „Lóka”.