„Pusztai tölgyes” változatai közötti eltérés

A '''pusztai tölgyes''', más néven a '''nyílt homoki tölgyes''', latinul ''Festuco rupicolae – Quercetum roboris'' (illetve egyszerűen csak ''Festuco rupicolae – Quercetum'') az [[erdőssztyepperdős sztyepp öv]]-zóna legnyugatibb határain, az alföldi [[síkság]]ba forduló területeken megmaradt erdőtípus. Elvétve előfordul a [[zárt tölgyes öv]] peremterületein is (így például a [[Nyírségense flórajárás]]ban).

A ''pusztai tölgyesek'' hazánk legszárazabb homoki talajain élnek meg. Természetközeli állapotban már csak elszórtan lelhetők fel. A [[fa|fák]] alacsonyabb növésűek és ritkábban nőnek, mint a bőséges vízellátással rendelkező [[gyöngyvirágos tölgyes]]ekben. Az [[erdő]] gyakran pusztagyepekkel tarkított mozaikos megjelenésű. Legjellegzetesebb fafajtája a kontinentális klímát elviselő [[kocsányos tölgy]]. Az erdők elegyfafajtáiElegyfái a fehér [[nyárfa|nyár]], a mezei [[szilfa|szil]], a tatár- és a mezei [[juhar]], valamint a [[vadkörte]]. A cserjék közül jellemző az egybibés [[egybibés galagonya]], de megjelenik a [[kökény]], és a [[fagyal]]; a [[Duna-Tisza köze|Duna-Tisza közén]] jellemzően([[Praematricum flórajárás]]) jellemző a [[boróka]] is. A még megmaradt pusztai tölgyesek leginkább az [[Alföld]]ön, a Dunától keletre találhatók, de néhány ilyen erdő megtekinthetőmegmaradt a [[Kisalföld]]ön és a [[Mezőföld]]ön is.

A [[Duna-Ipoly Nemzeti Park]], a [[WWF]] Magyarország és Nagykőrös önkormányzata közös programot indított az erdőtípus rehabilitációjára, amelynek fő célja, hogy az erdő megújulhasson egy új tölgynemzedékkel megújulhasson. Ennek érdekében aA program résztvevői ritkítják az agresszíven terjeszkedő, nem őshonos növényfajokat. Továbbé, védik a csemetefákatfacsemetéket a mesterségesen túlszaporított [[őz]]ektől és [[szarvas]]októl.