„Daimjó” változatai közötti eltérés

905 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
Sugo daimjók
a (szócsere)
(Sugo daimjók)
A '''daimjó''' ([[japán nyelv|japánul]] 大名, [[magyar nyelv|magyar]] fordításban ''nagy név)'' a középkori [[Japán]]ban vidéki [[feudalizmus|feudális]] hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a [[sógun]]tól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és [[régens]] a daimjók közül került ki.
 
== AzSugo Edo-korszak daimjóidaimjók ==
 
A sugo daimjók (守護大名) voltak az elsők, akik a daimjó címet viselték. A Muromacsi-korszak ([[1336]]–[[1573]]) tartományi kormányzóiból, a sugokból kerültek ki. Hűbérbirtokaikon nemcsak politikai és rendfenntartói, de gazdasági hatalmuk is volt. Ezeket a kiváltságaikat a Muromacsi-korszak első évtizedeiben szerezték meg.
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpanokat rokoni kapcsolat fűzte a Tokugavákhoz, a fudaik a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzamák pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
 
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett sugodaikat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
 
== Daimjóik az Edo-korszakban ==
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpanokatsinpan (親藩) daimjók rokoni kapcsolatkapcsolatban fűzteálltak a TokugavákhozTokugavákkal, a fudaikfudai (譜代) daimjók a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzamáktodzama (外様) daimjók pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
{{csonk-dátum|csonk-történelem|2007 márciusából}}