„Daimjó” változatai közötti eltérés

437 bájt hozzáadva ,  13 évvel ezelőtt
szengoku daimjók
(szengoku daimjók)
 
A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
 
A szengoku daimjók (戦国大名) legtöbbje régebben sugo daimjó volt, mint a Szatake-, Imagava-, Takeda-, Toki-, Rokkaku-, Óucsi- és Simadzu-családok. A korábban [[sugodai]]ként és helyetteseikként szolgáló Aszakura-, Amago-, Nagao-, Mijosi-, Csószokabe-, Dzsimbó-, Hatano-, Oda- és Macunaga-klánok tagjai is daimjói címet kaptak, de Szengoku-korszakban emellett számos ronin is daimjóvá vált.
 
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan daimjók (親藩大名) daimjók rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai daimjók (譜代大名) daimjók a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama daimjók (外様大名) daimjók pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
[[1869]]-ben a daimjók és az császári udvari nemesek, a kugék a Meidzsi reformok értelmében egy új nemesi rétegben, a kadzokuban egyesültek. A han rendszert hatályon kívül helyezték és létrehozták a prefektúrákat. Ezzel az intézkedéssel a császár véget vetett a daimjók uralmának.